Nemegyszer látjuk a spanyol futballbajnokság mérkőzései során a klubelnököket a páholyban, ahogy kínosan feszengnek egymás mellett. Merthogy egy elnöknek mégsem illik örülni, tapsolni, levegőbe bokszolni, ha csapata gólt rúg, vagy urambocsá! szikrát hányni, mérgelődni, ha a bíró nem adja meg a jogosnak vélt tizenegyest. Egyszóval: ezen a helyen megtiltatott érzelmet nyilvánítani. Körülöttük őrjöng a publikum, a szurkolók tomboló dübörgése közepette ők ketten rezzenéstelen arccal figyelik, mi történik, mintha a játéknak érdektelen szemlélői lennének.
Lent a pályán, a kispad modern guillotine. Magyarul: nyakvágó hely. Itt nincs kegyelem, nincs bűnbocsánat, halvány vigasz, csak ezerféle káromkodás és grimasz; keskeny idegpályák szélesednek országutakká, a vér elapad, s a gondolat is menekülne, ha hagynák; körbefutnád a pályát, s világgá ordítanád, hogy mindenütt jó, csak a kispadon nem! Néhanapján, seidőn, azaz sohasem. Itt szétnyílik a föld, jön az átoközön, nem jó angyalt látni (mosolyogni), ördögöt falra festeni, nem jó szelet vetni, nem jó időzavarban lenni; mondják, az idő néha anya, néha meg mostoha; az edző lehet szép, de okos aligha. (Nota bene: a nagy francia forradalomban 2625 fejecske hullt a porba.)
Mi ehhez képest egy klubelnök páholya? A pokol legsötétebb bugyra, ahol máglyán ül két szoboralak, s még kiabálni, káromkodni sem szabad (Mészöly, oh!); a szenvedés ablaka, kirakata ez a hely, színház, amelynek színpadán nem huszonketten játszanak, csak ketten bóbiskolnak; nem néznek soha egymás szemébe, csak előre, nem vitatkoznak, nem csevegnek; ami a szurkolás lényege, öröme, bosszúsága, abból semmit sem remélhetnek; hosszú az ülés, mi az eredmény?; ha kilencven percen át csak az ő arcukat látnók, az eredményt se tudhatnók meg.
A gól után, a visszajátszásban újra előtűnnek, s ilyenkor összerándul egyik vagy másik test; a gesztus árulkodik, akkor is, ha rúgták a gólt, és akkor is, ha kapták; még ha az árulkodás hitvány dolog is, de hát a test igazra rest; a hazug embert meg előbb utolérik, mint a sánta kutyát.
Ez a tényállás, barátim. Ne irigyeljük hát az elnök urakat, legföljebb a pénztárcájukat… Egy kézfogás azért kijár, itt a kezem, nem disznóláb! Lássatok csodát.
Állítólag Sinner sérült, de nem ő, hanem Djokovics szenvedett és bukott nagyot
