Kisebbségben

Akkora a ziccer, hogy nem is illene berúgni. De a magyar futballban az elmúlt két évtizedben annyi tiszta helyzet maradt ki, hogy szándékosan nem hibázhatunk. Lothar Matthäus vasárnap délután a helyszínen tekintette meg a Tatabánya–Debrecen első osztályú bajnoki labdarúgó-mérkőzést. A szövetségi kapitány a sportnapilap tudósítása szerint közvetlenül és kedélyesen elbeszélgetett a szurkolókkal, majd amikor a szünetben megkérdezték tőle, miért nem tagja a válogatottnak Márkus Tibor, a csatár méltatása után leszögezte: „… a mezőnyben keveset dolgozik, így nálam nem jöhet számításba. Most semmiképpen sem.”
Aztán kiderült, hogy a fenti idézetben a „most” a kulcsszó. Röviddel a tatabányai meccs után, vasárnap kora este ugyanis Matthäus kihirdette a görögök elleni, november 16-i mérkőzésre készülő válogatott keretet – benne Márkus Tiborral.
Augusztus végén még azon hüledeztünk, miként változhatott meg két hét alatt gyökeresen a kapitány véleménye Vincze Ottóról, akit előbb több poszton bevethető, intelligens, majd röviddel azután nemzetközi szinten használhatatlan labdarúgóként jellemzett; mi is alakulunk, már semmin sem csodálkozunk. Márkus behívásának módján, Vermes Krisztián, Kapcsos Vince és Majoros Árpád behívásának puszta tényén sem.
Megismertük Matthäus „munkamódszereit”. Ezért pontosan tudjuk, most sem történt semmi rendkívüli, csupán annyi, hogy végre eljutott Tatabányára is, ahol először látta játszani az NB I-es góllövőlista vezetőjét.
De mindez már tényleg nem számít. Matthäus ettől (is) nyugodtan maradhat kapitány, és a szurkolók többsége továbbra is szeretheti. Az első esetben az érdek, a másodikban az érzelem dominál, mi, ezt is, azt is kiiktatva, lecövekelünk a tényeknél és az eredményeknél. Vállalva, hogy a mai magyar labdarúgásban ezzel abszolút kisebbségben maradunk.
Hisz nálunk a 0-1 még 0-1, a 0-2 0-2, a 0-3 0-3. A semmiképpen pedig semmiképpen.