Közveszélyes igazságkerülő

Képzelje el a tisztelt olvasó, amint nagy nyilvánosság előtt törvénybe és jó erkölcsbe ütköző bűnök, vétkek tömkelegével vádolják meg; az elektronikus és az írott sajtó mellett az országos hírügynökség is attól visszhangzik, hogy ön lopott, csalt, hazudott, az egyik népligeti bozótban üzletszerűen kéjelgett. Mit tesz erre ön? Ahelyett, hogy ügyvédért vagy párbajsegédért rohanna, helyreigazítást, elégtételt követelve, esetleg egyesével keresné fel a bemocskolásáról, ellehetetlenítéséről tudósító médiumokat, és magából kikelve védené a jó hírét és az igazát, kibocsát egy nyúlfarknyi közleményt. Ebben az áll, hogy mindenki véleményét tiszteletben tartja, adott alkalommal készséggel reagál is majd rá, de momentán fontosabb teendői akadnak, úgyhogy a téma nem aktuális. Életszerű ez? Egy esetben igen. Ha ön azokat a bizonyos bűnöket és vétkeket valóban el is követte.
A felvetés persze elméleti, de a „szaknévsoros” Bodnár György nagyon is gyakorlatias figura, így keddi sajtótájékoztatóján terjedelmes vádiratot tett közzé Kisteleki István MLSZ-elnökjelölt ellen. Olyan mondatok röpködtek, hogy ha egy vetélytársáról állítják mindezt, és jelen van, a közismerten gyorsan ítélő és lobbanékony Kisteleki bizonyára kirúgja maga alól a széket, azt kiáltja: „szemét csaló!”, majd elviharzik. Ezúttal viszont nyugton és csendben maradt.
Pedig normális közegben két lehetőség kínálkozna: vagy megcáfolja az elhangzottakat, vagy visszalép a jelöltségtől. (Egyik vetélytársa, Peter Pellady erre már fel is szólította, de ezzel inkább csak erősítette a pozícióját, mert kettejük közül talán még mindig Kisteleki a kisebb rossz. Bár már ez sem biztos.) Ám ezek helyett a harmadik utat választotta. „Jelenleg a labdarúgás jelentősebb kérdéseire kell összpontosítani. Közgyűlés előtt állunk…” – írta közleményében, ami annyit jelent: előbb válasszanak meg elnöknek, aztán beszélhetünk róla, miért vagyok abszolút alkalmatlan a pozícióra.
Kisteleki persze logikusan cselekedett. Ismeri a saját múltját és a hazai futball jelenét, és ez már két ok arra, hogy kísérletet se tegyen Bodnár vádjainak a tisztázására. Minek? Semmi hozadéka, csak a becsületét mentené meg vele. Az viszont manapság nem előfeltétele annak, hogy a magyar labdarúgás első emberévé válasszák. Más „erények” kellenek.
Elődei közül Kovács Attila nem tudta pontosan, mit akar, Bozóky Imre gyenge volt ahhoz, hogy egy idő után bármit is önállóan akarjon. Kisteleki István ellenben bizonyos típusú tudásnak és erőnek sincs híján. Hogy ettől alkalmasabb-e Kovácsnál vagy Bozókynál, az kétséges. De hogy veszélyesebb, az kétségtelen.