Végre időszerű

Már nincs több álszerény elutasítás, képzelt jelölt, előbb „sürgősen megoldandó” probléma, végre időszerű a kérdés: Kisteleki István, a Magyar Labdarúgó Liga elnöke lesz-e a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke is? Számára ez nyilván még azután is csak hosszas töprengéssel feloldható kétely, hogy tegnap a profi és az amatőr klubok képviselői egyaránt szinte egyöntetűen őt jelölték a posztra.
Mi magunk továbbra sem vagyunk hajlandók együtt vajúdni a nyilatkozatot tegnap elegánsan kerülő Kisteleki Istvánnal. A magyar labdarúgásból néhány évvel ezelőtt „véglegesen” kivonult, majd szűk esztendeje „unszolásra” visszatért ligaelnök minden cselekedete ebben az irányban megtett lépésként értelmezhető. Ha valaki, hát ő tényleg hasznot húzott abból, hogy a magyar labdarúgás tavaly év végére minden eddigit alulmúló mélypontra került. Ha válogatottunk csak kicsit erősebb, ha Lothar Matthäus türelmesebb, ha Bozóky Imre határozottabb, akkor nem ez a történések menete. Szegény Puskás Öcsi megrövidítése is csak addig okozott neki kellemetlen perceket, amíg hangzatosan oda lehetett mondogatni az MLSZ-nek; amikor kiderült, hogy az általa követelt hetvenmillióval szemben jó, ha húsz jut a legismertebb magyarnak, akkor már nem fájt neki a botrányos ügy.
Nem, véletlenül sem sírjuk vissza az MLSZ előző vezetését, csupán az a véleményünk, a nemzeti csapat gyenge szereplése, a szövetség átláthatatlan gazdálkodása csupán ürügy volt a jól eltervezett hatalomátvételhez. Erre február 27-én kerülhet sor, akkor lesz az MLSZ közgyűlése, akkor választják meg az új elnököt. A magyar labdarúgó-társadalomnak van még tehát ideje, hogy méltó ellenjelöltet találjon Kisteleki Istvánnal szemben. Ha nem talál, akkor a későbbiekben kéretik nem panaszkodni, hanem végrehajtani a zűrzavarból érkezett nagy rendteremtő utasításait. Legalábbis egészen az újabb selejtezősorozat végén esedékes kudarcig. A magyar labdarúgásban ugyanis kétévente történnek óriási elhatározások, hogy aztán minden maradjon a régiben.
Kisteleki István táborával együtt ránk sütheti, előítéletesen gondolkozunk: mindenkit megillet, hogy tiszta lappal induljon. Ám a leendő elnök, sajnos, már túl sokat összefirkált ahhoz, hogy újabb próbálkozásához még egyet, az eddigieknél is nagyobbat és tisztábbat terítsenek elé.