Búcsú Becktől

Szülővárosában, Tauberbischofsheimben 70 éves korában elhunyt Emil Beck, a német vívósport legendás mestere és menedzsere. Fanatizmusát egyedülálló sikersorozat kísérte, tanítványai százhatvanhárom érmet szereztek az olimpiákon, a világ- és az Európa-bajnokságokon. Az apró baden-württembergi városkában társadalmi rangra emelte a vívást, magasra törő terveibe ravaszul vonta be a politikai és a gazdasági élet vezetőit. Az előkelően finom pengeforgatás helyett a fizikai erőt helyezte előtérbe, a vívóteremben vibráló versenyhangulatot kialakítva szoktatta hozzá tanítványait a stresszes szituációkhoz. – Ha Emil elkiáltja magát, hogy „Leülni!”, akkor senki nem néz maga mögé, van-e széke – jellemezte mesterét a párbajtőr-világbajnok, Elmar Borrmann. A babérok, az elismerések csillagászati magasságokba röpítették Emil Becket, majd a bukás lejtőjére sodorták. Miután minden téren sérthetetlennek érezte magát, pénzügyi fogásai kiváltották az államügyészség nyomozását, és 1999-ben kénytelen volt lemondani minden tisztségéről. A „maestro” meghasonlottan, házának magányába kényszerülve lépett le az élet pástjáról.