Előbb a korcsolya, aztán a hódeszka

G Y O R S K O R CS O L Y A

Jövő héten Minneapolisban rendezik a rövid pályás gyorskorcsolya világbajnokságot, s a Torinóban egy hónapja történtek ismeretében ez nem csupán egy szikár hír. Sporttörténelmi pontszerzőinken, az olimpiai negyedik Huszár Erikán és az ötödik Knoch Viktoron rajta kell tartani a szemünket.
– Az olimpia után mennyire hiányzik még ez a világbajnokság? – kérdeztük Huszár Erikát.
– Tényleg várjuk már, hogy vége legyen a szezonnak, nagyon elfáradtunk, de azért még egyszer utoljára, a vb-re is igyekeztünk összekapni magunkat. Persze most már egyre nehezebb rávennie magát az embernek arra, hogy hajnali négykor felkeljen, és ötkor ott legyen az edzésen.
– Ez elég rémisztően hangzik.
– Hozzászoktunk. A szárazedzést ötkor kezdjük, hogy aztán hatkor felmehessünk a jégre. Engem igazából az bosszant, hogy amikor hajnalban elindulok a Gellért térről, még csak a piros hetes busz, a gyorsjárat közelekedik. Mert az nem áll meg annál a megállónál, ami nekem jó lenne, így még jócskán gyalogolhatok.
– Az olimpiai negyedik helyéért járó ötmillió forintból vehetne autót.
– Igaz, de ezt a pénzt, amit amúgy még nem kaptam meg, nem akarom elverni.
– Legjobb lenne, ha még nyerne hozzá Minneapolisban! A vb-n mire számítsunk az olimpiai negyedik helyezettől?
– Még most is bosszant, hogy Torinóban azon a távon, amelyen alapjában véve a legjobb vagyok, vagyis ötszáz méteren kudarcot vallottam. Mert a korábbi eredményeim alapján mindenképpen be kellett volna kerülnöm a legjobb tíz közé, és ez nem sikerült. Maradjunk annyiban, hogy most szeretném kiköszörülni a csorbát.
– No és ezerötszázon mi lesz?
– Majd meglátjuk! Ez kiszámíthatatlan táv, erre nem ígérhetek semmit, hiába lettem negyedik Torinóban. Ötszázon, ha kihozom magamból a maximumot, és nem hibázok, akkor biztosan ott leszek a legjobb tíz között. Ezerötszázon viszont ez egyáltalán nem biztos.
– Mindenesetre muszáj lesz csipkednie magát, mert most már szem előtt van itthon.
– Igen, tudom, de szerencsére nem az a típus vagyok, aki ezt nagyon nagy teherként fogná fel. A vb-n sem fogok különösebben izgulni. Ha így lenne, meg is nézhetném magam.
– Tapasztalja már, hogy az utcán felismerik?
– Inkább a metróban vettem észre többször is, hogy kiszúrtak, de megszólítani nem mertek. Lehet, hogy megijedtek tőlem…
– Azt azért nem hiszem. A vb után jön a jól megérdemelt pihenés?
– Mindenképpen. Az biztos, hogy húsvétkor a családdal együtt elmegyek Ausztriába snowboardozni. Ám azt azért nem tervezem, hogy átállok a hódeszkások közé.