Panaszok innen, értetlenség onnan

A Nápolyban ma kezdődő hosszútávúszó-világbajnokságon három magyar versenyző áll rajthoz: Gercsák Csaba, Nagy Pál Levente és Pták Olivér. Hírértéke azonban nem a három résztvevőnek van, hanem az egyetlen hiányzónak, Kovács Ritának, aki a júliusban Balatonalmádiban rendezett Eb-n 10 kilométeren ezüstérmes lett.

Gercsák Csaba egy 12. és egy 14. hellyel vétette észre magát, Nagy Pál Levente feladta a 10 kilométeres versenyt, Pták Olivér pedig nem indult a hazai rendezésű Eb-n. Nápolyban azonban mindhárman ott lesznek, ám a július végén látottak alapján nem túl vérmes reményekkel. Ha nincs jobb, be kell érni ennyivel – de ha van? Akkor jogos az értetlenség, hiszen a magyar nyílt vízi szakág aligha engedheti meg magának azt a luxust, hogy egyetlen klasszisa nélkül vágjon neki a vb-nek. Kérdés persze, ki a felelős e képtelen helyzetért.
Kovács Ritából már a Balatonalmádiban történtek után dőlt a panasz. Nehezményezte, hogy a külföldi vetélytársak a város egyetlen nemzetközi szintű szállodájában laktak és étkeztek, őt ellenben a móló melletti motelben kvártélyozták be és a fűzfői menzáról hordták neki az ebédet; vagy hogy a magyar alszövetségtől semmiféle támogatást nem kapott, a nápolyi vb kapcsán már az is felvetődött, hogy takarékossági okokból mikrobusszal kellene utaznia. Aztán úgy határozott, nem megy, sehogyan. Tegnapi érdeklődésünkre ezt így indokolta: „Több körülmény hatására, az edzőmmel közösen hoztuk meg a döntést. Nem szeretném szítani az ellentéteket, de a nevezésemet is nekem kellett leadnom, mert a határidő lejárta előtt egy órával erre figyelmeztettek, miközben a másik három magyar versenyzőét elintézte az alszövetség. Ráadásul az sem volt biztos, hogy az edzőm velem jöhet. De elfogadtam, hogy így alakult, és nekem innentől az a dolgom, hogy ússzak, nem kívánom másra fecsérelni az energiámat.”
Molnár Attila, a nyílt vízi alszövetség elnöke ezzel szemben azzal kezdi: „Ha Rita nem akar ellenségeskedést, nem értem, miért nyilatkozik így. Balatonalmádiban a szűkös anyagi lehetőségeink ilyen szállást engedtek meg, de Ritán kívül senkinek nem volt egy rossz szava sem. A vb-akkreditációval kapcsolatban pedig cáfolnom kell, hiszen napokkal a határidő előtt én magam küldtem el hozzá interneten az űrlapot, amelyet azért kellett neki kitöltenie, mert a kérdőív személyes adatokat is tartalmazott. A nápolyi szállását neki és az edzőjének is lefoglaltam, méghozzá a hivatalos vb-hotelek egyikében, az akkreditációja rendben volt, a repülőjegyét a legolcsóbb megoldást keresve a többiekével együtt javában intéztük, amikor meglepve értesültem róla, hogy lemondta az utazást. Talán nem kell bizonygatnom, hogy szükségünk van az egyetlen igazán sikeres versenyzőnkre.”
A fentiek hallatán nehéz lenne megfellebbezhetetlen ítéletet hirdetni. Eredményt azonban lehet, és sportról lévén szó illik is: ma Kovács Rita, így magyar éremesély nélkül kezdődik a nápolyi vb. Ezt pedig egyik fél sem értékelheti sikerként.