Szereda visszatér

A cím régi, az érzés múlhatatlan. Ma Csíkszeredában a helyi Sportklub és az Újpest megmérkőzik egymással. Volt már ilyen, a mai összecsapás mégis történelmi jelentőségű. Hivatalosan egy román és egy magyar jégkorongcsapat találkozik a Magyar Kupa negyeddöntőjében. Ez az, amire eddig még sohasem volt példa.
Jobb időkben azt is találhatnánk mondani: apró karc a trianoni falon, példálózhatnánk Ceausescu, Kádár, no meg Gyurcsány átkával, de nem tesszük, mert még a Magyar Jégkorongszövetség vezetését hoznánk kellemetlen helyzetbe. Helyette beérjük azzal, tizenhat évvel a rendszerváltozás után végre elértünk oda, hogy vállalható az, ami egyébként önmagától értetődő.
Miért legyen szégyellnivaló, hogy magyar sportolók egyazon bajnokságban, kupában, sorozatban küzdjenek meg egymással? A végtelenül gazdag magyar nyelv ráadásul még a finnyáskodóknak is képes a különbségtételre. A csak magyar állampolgárságú magyarok számára lehetne országos, valamennyinek pedig nemzeti bajnokságot kiírni. Ennek megvalósítása az egyéni sportágakban csupán szervezés kérdése, mégsem akadt eddig egyetlen olyan szövetség sem, amelyik magára vállalta volna a feladatot. Félelemből, lustaságból? – egyre megy.
A hokisok már tavaly munkához láttak. A felvidéki Érsekújvár együttese részt vett a Borsodi Ligában, ám a várost hiába lakják még ma is megközelítőleg fele arányban magyarok, a jégkorongcsapatban egyetlen magyar nemzetiségű játékos sem szerepelt. Csíkszereda, a helyi Sportklub ellenben a nyolcvanas években valósággal a magyar nemzeti ellenállás egyik szimbóluma volt Romániában. Bár ma már nem kizárólag magyarok alkotják a csapatot – igaz, román játékosa a mai napig nem akadt – a sportág töretlenül nemzeti ügy a városban, tágabban a Székelyföldön.
A mai meccsnek nincs vesztese, csak nyertese. Hajrá, Szereda! Hajrá, Újpest! Hajrá, magyarok!