Osztálynyi különbség

Nem igényel magyarázatot a következő vélemény: gyanús, ha valaki sokat szerepel a médiában. Legújabban Gera Zoltán okoz fejtörést. Immár három hete, hogy a Nemzeti Sport a címlapról szinte minden egyéb témát kiszorító öles betűkkel megírta: Gerát ma megveszik. Azóta egyik nap magán Gerán, a másikon jelenlegi klubján, a West Bromwichon, a harmadikon a képzeletbeli vevőkön, mindenekelőtt a Middlesbrough-n hiúsult meg a vásár – s szinte mindennapra jutott is egy hír az üzletről –, mígnem eljött a mai nap, amikor véget ért az átigazolási időszak, így egészen biztosan állíthatjuk: Gerát senki sem veszi meg, marad a birminghami csapat játékosa.
Emiatt persze nem Gerának kell szégyenkeznie, ahogy haragudni sem rá kellene. Legfeljebb abban hibázott, hogy hagyta magát belerángatni a média darálójába, többször panaszkodott, neki a Premier League-ben van a helye, miközben sokszor az angol másodosztályban sem fért be a csapatába. A magyar labdarúgó-válogatott bekerült abba körbe, ahol elsősorban már nem az számít, hogyan tud focizni, hanem az, van-e hírértéke. Jelleménél, habitusánál fogva ő hiába zárkózott, hiába járna szótlanul, akár fogait összeszorítva edzésre, a menedzsere érdeke mást kíván. Minél többet szerepelni, még akkor is, ha nincs miért. A menedzser dolga, hogy ezt kijárja. A játékosé pedig, hogy elszenvedje.
Gera Zoltán most bizonyára el van keseredve. Pedig nincs rá oka. Az angol kettőben nem olyan kilátástalan a jövő. Volt ő ennél nehezebb helyzetben is. Csoda volt, hogy tiniként visszatért a pályára, csoda, hogy lehetőséget kapott Pécsett, csoda, hogy felfigyelt rá a Ferencváros, a legnagyobb csoda pedig, hogy megvette az akkor első ligás West Bromwich.
Az angol első és másodosztály között kisebb a különbség, mint hír és híresztelés között. Ezt tisztázva mindenki feladata adott. Gera játsszon, és rúgjon gólokat, mi pedig erről tudósítsunk – akár öles betűkkel. Ez új szerződést is eredményezhet. Nem csak Gerának. Hanem mindannyiunknak: a bizalom helyreállásáról.