Váltott és jó lóra tett

Ö T T U S A Vasárnap az természetesen abszolút papírforma volt a budapesti nemzetközi öttusaversenyen, hogy a nőknél Vörös Zsuzsanna lett a legjobb magyar induló. Ám az, hogy a most bronzérmes olimpiai és világbajnoknő mögött olyasvalaki lesz negyedik, s így értelemszerűen a második legjobb hazai, aki 21 évesen élete első öttusaversenyén vesz részt, tavaly ilyenkor pedig a torinói téli olimpia 10 km-es sífutószámában indult, már nem mindennapi történet. Főszereplője Gyenesei Leila.

Most éppen nem Japánban kellene lennie? Elvégre csütörtökön Szapporóban rajtol az északi sívilágbajnokság.
– Nem, éppen a megfelelő helyen vagyok, Székesfehérváron, és mindjárt kezdődik egy rövid átmozgató futóedzésem. Természetesen nem sífutó! Anélkül, hogy ebből a negyedik helyemből – aminek természetesen rettenetesen örülök – különösebben mélyre ható következtetést levonnék, azt hiszem, nagyon jó döntés volt az öttusára váltanom. Ez volt az első versenyem, és ennél jobb visszacsatolást nem is kaphattam volna. A kezdés előtt csak azt a célt tűztem magam elé, hogy valahogy jussak túl mind az öt számon, és sehol se hibázzak nagyot. Ha valaki megjósolta volna előre, hogy negyedik leszek, biztos azt mondom neki, ez teljességgel lehetetlen.
– Torinóban a 10 km-es sífutásban 69. lett, de igazából arra az ijesztő hírre emlékszünk, hogy a célban majdnem elájult…
– Sajnos a 2000 méteres magasságon nem figyeltem kellőképpen a táplálékbevitelre, leesett a vércukorszintem, aztán a testhőmérsékletem is, ebből lett a baj. Szóval nem a felkészültségemmel vagy az edzettségi állapotommal volt a gond. Ám történt, ami történt, ezen már túltettem magam, és szó nincs arról, hogy ez vette volna el a kedvem a sífutástól. Az olimpia után még elindultam a magyar bajnokságon, a 30 km-es versenyszámot meg is nyertem, de akkor már jó ideje tudtam, hogy öttusázni fogok. Korábban Kaposváron triatlonoztam, vagyis nem az alapokról kellett indulnom, a futás mellett az úszás sem volt idegen számomra.
– Lovon is ült már korábban?
– Igen, ez a helyes kifejezés, hogy ültem már lovon… Az öttusaedzéseket csak tavaly áprilisban kezdtem el, vagyis addig ennyiben ki is merült a lovaglótudásom.
– De hiszen vasárnap egyetlen akadályt sem vert!
– Lássuk be, ehhez a ló is kellett, és szerencsésen sorsoltam. A végén meg is paskoltam Chinót. Persze tisztában vagyok vele, hogy lovaglásban még rengeteget kell fejlődnöm, mint ahogy vívásban is. Úgy érzem, hogy a lövészettel nem lesz nagy gond, a mostani 173 kör sem rossz eredmény, de felmérőn lőttem már 180-at is.
– S tágabb értelemben mit céloz meg erre az évre?
– Azt hiszem, arról még korai lenne beszélni, hogy bekerülök-e a felnőtt válogatott keretbe, és indulhatok-e Világkupa-versenyeken. Most azzal is kiegyeznék, ha a junior vb és a junior Eb közül az egyiken ott lennék a magyar csapatban.