Az edzőnő felindultságát az is mutatja, hogy nem klasszikus kérdezz-felelek a beszélgetés műfaja a szolnoki edzőtáborban, hanem sokkal inkább monológ, amit az újságíró kérdéseivel csak olykor, a tények pontosítása végett szakít meg.
– Nem panaszkodom, sohasem szoktam, mert van feladat bőven, nyakunkon a versenyidény, új párost, új négyest kell összeállítanom, de nem tagadom, megviselt a szakítás – vágott bele mindjárt Fábiánné. – Hagyott már engem ott tanítvány, olyan is akadt, akit én küldtem el, de ez más eset. Úgy érzem, a végsőkig elmentem, még hazudtam is Natasa kedvéért, de nem tudtam jobb belátásra bírni. Azért különösen fájdalmas, ami történt, mert Natasát még az édesapja bízta rám, tulajdonképpen a pótmamája is voltam. Próbáltam rá hatni, nevelni a magam eszközeivel, de túl erős az egyénisége, és bárhogy nézzük, más közegben nőtt fel, nem fogadta el, amit mondtam.
Amikor a szövetség sajtótájékoztatóján bejelentették a szakítás tényét, Angyal Zoltán annyit árult el, hogy Fábiánné már huzamosabb ideje elégedetlen volt Janics edzésmunkájával. Az edzőnő ennek hátteréről így beszélt:
– Jól tudom, nem könnyű feldolgozni a hirtelen jött sikereket, népszerűséget. Natasának ráadásul rengeteg képzelt barátja akadt, akik teleduruzsolták a fülét mindenfélével. Ő pedig elkezdett úgy viselkedni, mint a magyar kajak-kenu legnagyobb alakja. Ezt pedig, bármennyire is szeretem, egy ponton túl nem tűrhettem. Kőbán Rita visszavonulása után elhatároztam, ezután csak egy főnök lesz a csapatban: én magam! A többi lánynyal ugyanis nem lehet megtenni, hogy a parton valaki azért dirigáljon nekik, mert jobban kajakozik náluk. Minimális szinten muszáj beilleszkedni a közösségbe, mert anélkül képtelenség együtt dolgozni. Natasa ezt a szabályt rúgta fel. Többször előfordult, hogy elkéredzkedett edzésről – igazi ok nélkül. Hiszen a többi lánynak is van barátja, családja, magánélete. Senkivel sem lehet kivételezni. A békesség kedvéért néhányszor még falaztam is neki, hogy az édesanyja beteg, hogy ide kell mennie, oda várják, de ez nem mehet a végtelenségig. A tavasz eleji, kaliforniai edzőtáborban még az is előfordult, hogy nem akart lejönni a tréningre a szobájából. Akkor kifakadtam. Elmondtam a lányok előtt, hogy még hazudtam is miatta, s ez soha többet nem fordulhat elő. Ettől észbe kapott, idehaza, Dunavarsányban keményen dolgozott, csak éppen a mozgása kezdett szétesni. Korábban többször figyelmeztettem erre, de rá se hederített, ezért egy darabig nem szóltam neki. Ám én sem tudok kibújni a bőrömből, szenvedtem attól, amit láttam, ezért amikor átjöttünk Szolnokra, ismét kísérletet tettem arra, hogy jobb belátásra bírjam. Erre azzal zsarolt, hogy abbahagyja a kajakozást, az egyik alkalommal pedig rám vágta az ajtót. A többi lánnyal is teljesen elmérgesedett a viszonya, pedig – különösen Kovács Kati – nagyon türelmesek voltak vele.
Közvetlenül az egyik délutáni edzés vezetett a szakításhoz. A világbajnok négyes (Paksy, Kovács, Janics, Fazekas) együtt tréningezett a többiekből hirtelenjében összeállított hajóval (Szabó G., Kozák, Benedek, Keresztesi). S utóbbi a résztávok többségében jobb volt az elsőnél.
– Akik a parton ültek, elhűltek, ez ám a szám, két kiváló négyesünk van – emlékezik a történtekre Fábiánné. – Én azonban tudom, ilyen nincs. Legfeljebb két közepes. Ha a Paksy vezette négyes igazán jól megy, akkor látványosan megelőzi a másikat. Amint kiszálltak a hajóból, azon melegében félrevontam a lányokat, s megkérdeztem tőlük: szerintük mi történt. Persze egyből Natasa szólalt meg. Elkezdett hisztériázni, hogy pocsék volt, billegett a hajó, neki kellett megtartani. Utána Kovács Katihoz fordultam. Azzal kezdte, úgy érezte, semmi erő nem volt a hajóban. De nem tudta végigmondani, mert Natasa közbevágott. Nehezen tudtam magamon uralkodni, de megkérdeztem Paksy Timit is. Ő magát okolta, hogy talán túl nagy volt a csapásszám, de megnyugtattam, mértem, jól csinálta. Natasa megint beleszólt. Fazekas Kriszta volt hátra. Ő nem mondott semmit, Natasa viszont újból elkezdett okoskodni. Ekkor elszakadt a cérna. Ráförmedtem: „Arra nem gondoltál, hogy te billegtél? Mégpedig azért, mert rosszul evezel, s dobálod magad a hajóban.” Erre elkezdett ordítozni, hogy meghazudtoltam, elege van az egészből, nem hajlandó végighallgatni engem. Megmondtam neki, márpedig végighallgatsz. Ettől teljesen kivetkőzött magából, olyan műsort vágott le, hogy mindenki minket bámult. Ezt már nem bírtam, és odavágtam neki: „Ki vagy rúgva!” Erre már nem is emlékszem, annyira fel voltam dúlva, mások mondták utólag. Nem is arra gondoltam, hogy el kell mennie, csak meg akartam fegyelmezni. A történtek szerint azonban ő éppen erre várt, indulatosan öszszepakolt, és a testvéreivel együtt, köszönés nélkül elment. Még Kovács Kati is próbálta marasztalni, de mindhiába.
Fábiánné szerint kevés a remény, hogy újra együtt dolgozzanak:
– Kőbánt és Paksyt is visszafogadtam, Janiccsal is megtenném. Ő nem fog visszakéredzkedni. Mérhetetlenül konok, megy a maga feje után.
Fábiánné cáfolja, hogy a jövő hét végi válogató sorsdöntő lenne ebből a szempontból:
– Ha nyerne is, az még az én munkám. Huzamos ideig kell a csúcson maradni. Ha megteszi, akkor talán hajlandó vagyok elismerni, hogy neki van igaza.
Egyben ez a tanulság is. Az vezetett szinte valamennyi tanítványa elpártolásához, hogy huzamosabb ideig senki sem tudja elviselni azt a terhelést, amit Fábiánné követel meg. Talán Kovács Katalin az egyetlen kivétel, de ennek helyességében egyszer már ő is megingott. Akkor, 2004-ben el is vesztette a párharcot Janiccsal szemben. Most következik a visszavágó.
Vegyi háborúra készül a kijevi rezsim
