Nem a ló botlott meg

Az előzetes esélylatolgatásoknak megfelelően a favorit Saldenzar nyerte a 85. Magyar Derbyt vasárnap a Kincsem Parkban csaknem tízezer néző előtt. A lovak és a lovasok hozták a formájukat, ám a totalizatőr számítógépes rendszer felmondta a szolgálatot, és már nem is jött rendbe a versenynap végéig.

Kerekes Károly, a Németországból hazatért többszörös champion zsoké így látta a 85. Magyar Derby legnagyobb esélyesének, Saldenzarnak kigondolt versenytaktikát: „Figyelnünk kell nekem és a más győzni vágyó társamnak is, hiszen Saldenzar remek képességű telivér, ráadásul trénere, Papp István, úgy érzem, egy vezetőlovat is betett a mezőnybe a favoritot segítve.” A futamon aztán beigazolódott, hogy Kerekes nemcsak remek képességű zsoké, de a meglátásai is jók.
A derbi startját követően a Kovács Sándor által lovagolt M. Junior (szintén Papp edzi) vállalta a vezetést, és hozta a lovakat egészen a célegyenesig. A vezetőló ekkor szemmel láthatóan elfáradt, kilépett mellette az istálló favoritja, Saldenzar, s a mezőny másik tizenhat lova közül csak I Have a Dream tudta tartani vele a lépést. A két telivér fej fej mellett haladt, majd a nagyobb klasszisú Saldenzar három-négy megnyújtott vágtaugrással majdnem kéthossznyi előnyre tett szert, ami már nem csökkent a célig. A harmadik helyre a favoritok közé nem sorolt Tanger érkezett meg. A „nemek harcának” beharangozott küzdelemből csupán a másik nem hiányzott, hiszen az esélyesnek tartott kanca, Rubinia nem tudta megközelíteni a három mént.
A tízezres tömeg háromnegyede remekül szórakozott, hiszen izgalmas volt a verseny, Saldenzar klasszisához nem férhetett kétség, magabiztosan nyert. A közönség felállva ünnepelt, legfőképp a lovat, de azért Piotr Krowicki zsokénak is jutott az elismerésből. A díjátadás és a himnuszok közepette csak a törzsközönség bosszankodott a Kincsem Parkban ritkán előforduló, ám most rendkívül rosszkor bekövetkezett technikai hiba miatt. A számítógépes osztalékrendszer felmondta a szolgálatot közvetlenül a fő futam, a derbi előtt. A jártatóból a fogadóablakhoz siető közönség csak itt szembesült a ténnyel, hogy ha előre nem fogadott a futamra, közvetlenül a verseny előtt már nem játszhatja meg lovait. Tudni kell, a hozzáértő fogadó, aki rendszeresen jár lóversenyre, nem csupán a számmisztikában vagy a szerencsében bízva játssza meg a lovakat, hanem minden futam előtt végigmustrálja a jártatóban a telivéreket, és csak ezután játssza meg őket. Most is ez történt, így a legnagyobb játékosok lecsúsztak a derbiről.
A kasszáknál, az új tribün belsejében már alakult a káosz, a hőmérséklet növekedésével fordítottan arányosan az emberek türelme csökkent. Akadt, aki a pénzét követelte, volt, aki a régi bukmékereket sírta vissza, mondván, velük ilyen sosem esett meg, hiszen kézzel írt cetlikkel biztosították a fogadókat tétjeikről. Az egyre kilátástalanabb helyzetnek a futam rajtja vetett véget. A derbit elindították a fogadások nagyobb hányada nélkül, többmilliós veszteséget okozva ezzel a Lóverseny Kft.-nek. Persze az öt év után újra országos tévéközvetítés miatt sem lehetett csúszni.
Igaz, mint néhány futammal később kiderült, felesleges lett volna várni a hiba javítására, a rendszer vasárnap már nem jött rendbe, így összesen öt futamot rendeztek még „tét” nélkül. A fogadóablakok mögött ülő nyugdíjas hölgyek is csak tanácstalanul pislogtak. „Nem tudjuk, mi történhetett. Még nem volt ilyen, mióta itt dolgozom” – válaszolgatták sűrűn. A jól informáltak tudni vélték, túl sok gépet kötöttek a hálózatra, és az nem bírta a terhelést. Míg a józanabbak az összes pénztár üzembe helyezését tartották rossz húzásnak, hiszen egy átlagos versenynapon jó, ha ezeknek a fele van nyitva.
Igazságtalanok lennénk, ha csak a fenti malőrről szólnánk, hiszen a derbi előtt is izgalmas versenyeket és látványos bemutatókat láthatott a közönség. Az V. futamban a többszörös champion zsoké, Kovács Sándor Frankly Dancinggel bizonyította, hogy saját klasszisánál csak lováé nagyobb. Előtte a nemzetközi amatőrversenyen induló, nem túl tapasztalt lovasok bolygatták fel a Kincsem Parkot és az esélyeket, hiszen hármasbefutójuk 800 ezer forintot ért a szerencsés vagy hozzáértő fogadónak.
Ám a nap másik felének hangulatára mindenképpen rányomta a bélyegét a tétnélküliség. A rendszeres fogadókról tudni kell: a lóverseny számukra nem pusztán szerencsejáték, ők szinte azonosulnak az állatokkal. A lóverseny és a fogadás a világon mindenhol összenőtt, ezért a közönség emlékezetében biztosan sokáig megmarad: a 85. volt az a derbi, amelyre nem lehetett fogadni. A kínos közjáték azonban nem a csodás telivér, Saldenzar és társai, valamint zsokéik hibája, ők remek versenyt futottak, és elkápráztatták a közönséget.