Ismét a világ tetején

K A J A K - K E N U Bár a férfi kajakoscsapat némileg elmaradt a várakozásoktól, összességében mégis kiválóan teljesítettek a magyar kajak-kenusok a Duisburgban tegnap véget ért világbajnokságon. Kilenc arany-, három ezüst- és hat bronzérmet lapátoltak öszsze, amivel a szintén kilenc első helyet szerzett németekkel együtt az éremtáblázat élén végeztek. Az olimpiai mérleget is aláírnánk egy év múlva: Kovács Katalin kajak egyes ötszáz, Vajda Attila kenu egyes ezer, Kozmann György és Kolonics György pedig kenu kettes ötszáz méteren győzött.

2007. 08. 12. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

(Duisburg)
Kezdjük a nehezével, a pekingi helyek elosztásával! Annál bonyolultabb a kérdés, mint hogy férfi K–1 500 és 1000, valamint női K–1 500 méteren az első nyolc, a többi ötkarikás futamban pedig az első hat helyezett szerez nemzetének indulási jogot. Az ismétlők ugyanis csak egy kvótához jutottak. Eszerint a mieink női kajakban négy, férfi kajakban hét, kenuban pedig három helyet szereztek. Angyal Zoltán szövetségi kapitány mindhárom szakágban eggyel több helyet szeretne, elsősorban kenuban. Itt jelen állás szerint az olimpián mindkét távon ugyanannak az egységnek kell indulnia egyesben és kettesben is. Ha Vajda, illetve Kolonicsék ellenében jövőre trónkövetelők lépnek fel, nekik az Eb-n pótkvalifikációt is kell szerezniük.
S akkor nézzük a részleteket! Időrendben haladva először a szombati eseményeket. Saját mércéjükhöz képest kissé visszafogottan szerepeltek a magyar kajak-kenusok az ezerméteres döntők során, hiszen hat héttel ezelőtt az Európa-bajnokságon mind a kilenc ezerméteres versenyszámban érmet szereztek.
A világbajnokságon messze kerültek ettől. Persze más a vb, mint az Eb, Duisburgban ráadásul az olimpiai helyekért folyt a küzdelem, ennél mégis többre számítottunk. Kivételek azért akadtak. Kovács Katalin kajak, illetve Vajda Attila kenu egyesben nagy különbséggel nyert. Utóbbi túlzás nélkül csúfot űzött a vetélytársaiból. Rajt-cél győzelmet aratott, s a táv vége felé nemhogy csökkent volna, még nőtt az előnye, végül kéthajónyira. Az ő esetében nem hiányolhattuk a fáradtságot, mint az úszás és az atlétika gépembereket idéző klasszisaitól. Úgy kihajtotta magát, hogy alig tudott partra vergődni. Igaz, úriemberként a célba érve előbb még integetett, dobott egy puszit, s csak utána „halt meg”. De akkor nagyon. Percek múlva az úgynevezett vegyes zónában is még zihált az oxigénhiánytól sápadt tekintettel. Így beszélt a futamáról: „Csak arra emlékszem, hogy beértem. Fogalmam sincs, közben mit történt. Az volt a célom, hogy ne engedjem el a többieket.”
A Vajdáéhoz hasonló taktikával versenyzett a többi magyar egység is a szombati ezres napon, de többségük nem bírta a végét. Az egyaránt vb-címvédő Kammerer, Kucsera, valamint Kozmann, Kolonics egység nyolcszáz méterig az élen haladt, onnan viszont visszacsúszott a harmadik, illetve a hatodik helyre. Kajak egyesben Benkő szintén hatodik lett, a négyes pedig negyedik. A férfi kajakosszakág a szombati eredményekkel együtt – Kammererék újabb bronzot hoztak, Vereckei hatodik lett – alulteljesített, olimpiai számban csupán Kammerer és Kucsera végzett érmes helyen, ami alapján nem zárható ki új egységek alakulása.
Bár fő számára, az ötszáz egyesre vasárnap került sor, Kovács Katalin maga is elismerte, a szombattól jobban tartott. Kereken 14.00-kor rajtolt a női K–4 500 döntője, majd huszonhat perc múlva már a K–1 1000 méteré. Nagyon feszes beosztást igényel, hogy valaki mindkettőt teljesítse. Hát még eredményesen. Kovács esetében ez így nézett ki. Amint másodikként beért a célba, nem volt idő pihegni, egyből a mérlegeléshez kellett evezni. Miközben a társak a németeknek gratuláltak, Kovácsot már ott várta az egyes hajója. Előbb átevezett a tó túlpartjára, a magyar bázisra, ott kipattant, gyorsan átöltözött száraz ruhába, majd indult fel az ezres rajthoz. Még éppen időben felért. Szusszant egyet, rendezte a gondolatait, újból elrajtolt, és nyert. Ahogy az athéni olimpia előtt megszoktuk: hatalmas fölénnyel.
Vasárnap ötszáz méteren megismételte versenyzését, fél távnál ismét faképnél hagyta társait. S a négyesben szerzett két ezüst dacára elégedetten nyilatkozott: „Bár Athén után két évet kihagytam egyesben, mindvégig az volt a célom, Pekingben én indulhassak szólóban. A világbajnokság meggyőzött arról, hogy jó úton járok.”
Kovács Katalin sikerét vártuk ezen a távon, Kozmannéké viszont – különösen az előző napi hatodik hely után – a teljes meglepetés erejével hatott. A kákán is csomót kereső alkatú Kolonicsot Sydneyben láttuk utoljára ilyen boldognak. „Hogyne örülnék, amikor azt hittem, ebből is hatodik hely lesz!” – lelkendezett a kétszeres olimpiai és immár tizennégyszeres világbajnok. Aki elárulta, az ezret eltaktikázták, az ötszáz viszont évente egyszer jöhet össze ennyire tökéletesen. A legjobbkor.
Olimpia előtti évben a kétszázas finálékra elvileg nem szabadna sok időt vesztegetni. Két okból is kivételt teszünk. Egyrészt Janics Natasa miatt, aki csak K–1 200-on indult, másrészt mert a két férfi négyes bravúros győzelmet aratott. A kajakosok úgy nyertek két század, mintegy három centi különbséggel, hogy az első indításkor nem csapódott le előttük a rajtgép; Joób Mártonék pedig végre bebizonyították, van kenusutánpótlás. Mi több, délután ötszázon is nyertek.
Janics szereplése rendben van, ahogy illik, magabiztosan nyert. Egyedi szerelése mellett azonban nem mehetünk el szó nélkül. Habfehér öltözékben és ugyancsak fehér, vastag fejpántban úgy festett, mint aki éppen divatfotózásra készül, nem vb-döntőre. Kérdésemre az alábbi magyarázattal szolgált: „Az elő- és a középfutamban válogatott mezben eveztem, de mindkét szerelés vizes és piszkos lett. Csak nem indulhattam azokban a döntőben?!” Hát igen, persze… de bekészíthetett volna három rend versenyruhát, vagy a saját trikóban mondjuk a selejtezőre mehetett volna, s a döntőre akkor marad tisztán hivatalos. Janics Natasát már csak ilyennek kell elfogadnunk. Szertelennek, makacsnak, mégis kedvesnek, vidámnak – és persze nagyszerű kajakosnak.
Noha a problémát egyelőre a szőnyeg alá söpörték, azt sem hallgathatjuk el, Janics bizony hiányzott némelyik csapathajóból. Az ötszázas négyes a vb-n ugyan közelebb került a németekhez, mint az Eb-n, de egyértelműen kikapott, a kétszázasban egyenesen kijelenthető, Janics jelenléte elég lett volna ahhoz, hogy harminc centivel ne vereség, hanem győzelem legyen a vége. S bizony ötszáz kettesben Paksy és Benedek ezüstje is csilloghatna fényesebben. A hölgyek a tavalyi makulátlan mérleget, a kilenc aranyat négyre „rontották”.
Ez persze csak nálunk kevés, ám több jel is arra utal, ezen a fronton csak fegyverszünet van, béke nincs.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.