„A külföldi szakemberek és a nemzetközi kézilabda-közvélemény nevezte el halálcsoportnak a mienket. Nem szeretem a túlzásokat, de valóban óriási a verseny a kézilabdában, ami a sportágnak jót tesz. Úgy tűnik, immár 20-22 olyan klub is van a nemzetközi élmezőnyben, amelynek költségvetése meghaladja a Veszprém lehetőségeit” – mutatott rá Mocsai Lajos.
Saját csoportjukról elmondta: „csak a mi BL-csoportunkból egy példát hozva: a mögöttünk végzett Kielce például ma már a lengyel válogatottra és szláv kézissztárokra építve csaknem megduplázta a költségvetését a miénkhez képest. A csoportellenfeleink ma sajnos összességében előttünk járnak a pénzügyi lehetőségeiket illetően, ezért is óriási dolog, hogy ilyen csapatokat sikerült megelőznünk a 2. hellyel és 12 szerzett ponttal.”
„A magyar kézilabda számára nagyon fontos, hogy minél több erős klubcsapat legyen. Európa 16 legjobb gárdája közé kerültünk egy nagyon szigorú és nehéz gazdálkodási háttér mellett, szűkülő játékoskerettel. Azok, akik ennek a csapatnak a fenntartásáért küzdenek, nem érdemlik meg az elmúlt időszakban kapott kritikákat. Bízom benne, hogy a tendencia megfordul. Mindig ugyanaz dönt egyébként: a tények” – reflektált Mocsai Lajos arra, elégtétel volt-e a második helyezés a klub válsága körüli hírekre, híresztelésekre válaszul.
„Az MKB Veszprémhez jelenleg egyéves szerződés köt, nálunk szisztematikus munka folyik. Jelen pillanatban egyik fél sem nyilatkozott arról, hogy a helyzet megváltoztatását szeretné” – fogalmazott Mocsai Lajos a veszprémi kispadon való maradását firtató kérdésre.
„Nagy küzdelem volt a sok közül, nagyon nehéz végjátékkal” – fogalmazott a sorsdöntő hétvégi, Atlético elleni egygólos győzelem kapcsán. Arra a kérdésre, mi járt a fejében a második játékrész derekán, amikor az ellenfél öt góllal elhúzott, így válaszolt: „ez egy borzasztó érdekes kérdés, hisz ilyenkor az ember a hátralévő időben lehetséges taktikai változtatásokon gondolkodik. A spanyolokkal két tökéletesen felkészült birkózó viadalát vívtuk, akik nemigen tudnak egymáson már ismeretlen fogást találni. Azt éreztem, miután gyors gólokat lőttünk, hogy nem szabad igazán belenyúlnom a mérkőzésbe, pláne időkéréssel nem. Igazából az ellenfél, az edzőkollégám számára nem akartam időt kérni, hisz ez ilyenkor mindig érdekes probléma: ki kit segít végül az időkéréssel. Jó volt a megérzésem, túljutottunk a holtponton.”
„Az Eb utáni érzelmi-fizikai kimerültségen túllépve lesz időnk felkészülni a BL-folytatásra is, bízom a jó sorsolásban, hogy folytatni tudjuk még sokáig” – mondta az egyenes kieséses szakasz esélyeire utalva a veszprémi tréner.
