– Hogy tetszik az olimpiai selejtező egészen elképesztő lebonyolítási rendje, amely mindent egyetlen napra, a negyeddöntők délutánjára hegyez ki, lényegtelenné téve, hogy előtte mi történik a csoportban, majd utána a helyosztók során?
– Nem túl szerencsés, az biztos. Azt is mondhatnám, kissé vicces. Annyi értelme azért van, hogy aki a mi csoportunkban az első helyen zár, az a negyeddöntőre gyengébb ellenfelet kap, a brazil vagy a kazah válogatottat.
– Én, a konkrét esetben vállalva rosszhiszeműségemet, felvetem: nem az volt az illetékesek szándéka, hogy a lehető legesetlegesebbé, legmanipulálhatóbbá tegyék a tornát?
– Sajnos ebben is lehet valami. Hisz tudjuk, vízilabdában bármikor borulhat a papírforma, itt ráadásul a kilencből hét csapat esetében papírformáról nem is nagyon lehet beszélni, minden előfordulhat. Tény, ebben a szisztémában nem 3-4, hanem csak egy meccsbe kell belenyúlni, ha tovább akarnak juttatni egy csapatot, nekünk viszont talán még jól is jön, hogy a csoportmérkőzéseinket nem fővesztés terhe mellett játsszuk, mert a felkészülésünk távolról sem ideális, ránk fér még egy kis összecsiszolódás.
– A szövetségi kapitány sokféleképpen igazodhat e lebonyolítási rendhez. Kijelentheti, hogy életünkkel és vérünkkel ráhajtunk a csoportelsőségre, mert az könnyed negyeddöntőt ígér, vagy parancsba adhatja a lazsálást, hogy az egyenes kieséses szakaszra teljes fegyverzetben állhasson oda a csapat. Az ön terve melyik szélsőséghez közelít majd inkább?
– Az biztos, hogy a csoportmeccsek során nem pihenünk, de nem is sakkozunk. Mérkőzésről mérkőzésre haladunk, kedden az oroszokkal, szerdán az olaszokkal, csütörtökön a spanyolokkal foglalkozunk majd. Persze eközben meglesz a taktikai tervünk bármely negyeddöntős ellenfélre. Nagyjából a második napra kialakulhat, ki nyerheti meg a csoportját, így eldöntheti, mennyit kockáztat annak érdekében. Úgy gondolom, mindenki elrejt egy taktikai fegyvert a negyeddöntőre, mi is így teszünk, de számítunk rá, hogy más is. Szerintem azok szerepelnek majd sikerrel, akik nem görcsölik túl az első kört. A másik csoportban ezt könnyebb lesz megtenni, mert ott eleve kinéz két könnyű mérkőzés, amihez jön még egy pihenőnap. A kanadaiaknak történetesen éppen a negyeddöntő előtt, amikor mindenki más játszik, szóval az esélyegyenlőséget e téren sem sikerült biztosítani.
– Ha a spanyolok elleni, utolsó csoporttalálkozó előtt tudni fogja, mely eredmény milyen ellenfelet juttatna másnapra, hogyan kalkulálna? Kikkel játszana szívesen, kiket kerülne el mindenképpen?
– Nagyon nehéz kérdés. A hollandok stílusa valamiért fekszik nekünk, ezért mondhatnám, jöjjenek ők. A görögök világbajnokok, Eb-ezüstérmesek, Eindhovenben le is győztek minket, de én annak is megtalálnám a szépségét, ha velük játszanánk. Szerintem Kanada megnyeri a másik csoportot, mi viszont semmiképpen sem szeretnénk negyedikek lenni, így őket elkerüljük. Ha viszont elsők leszünk, várhatnánk a brazilokat vagy a kazahokat. Persze akárhogyan is alakul, ha nyerünk, én leszek az okos kapitány, mert jól számolgattam, ha pedig kikapunk, én leszek a hülye. Faragó Tamás mondása szerint harc után okos a katona, a döntő csatát nekünk is meg kell várnunk.
