Magyarország–Kirgizisztán 3:1, Magyarország–Macedónia 2,5:1,5. Egyik eredményre sem lehetnek büszkék a magyar sakkozók. A régi rendszerben, amikor a táblánként szerzett pontokat összesítették, a magyar válogatott e két mérkőzéssel olyan hátrányba került volna, ami az érmekért folyó vetélkedésben behozhatatlan lett volna. Kész szerencse, hogy most már a csapatgyőzelem számít, amiért két – a döntetlenért egy – pont jár, s csak holtverseny esetén döntenek a táblapontok.
Akár azt is gondolhatnánk, férficsapatunk taktikázik, szándékosan nem nyert nagy különbséggel, mert a két pont így is megvan, viszont legalább a torna elején kimarad a csatározásból az élmezőnyben. (A két 3,5:0,5-es sikerrel rajtoló hölgyekre például már ma rangadó vár Lengyelország ellen.) A partik elemzése azonban ennek ellentmond. Polgár Judit tegnap addig erőltette a győzelmet, hogy vesztőt húzott, kész szerencse, hogy az ellenfele nem találta meg a nyerő folytatást. Abba a szégyenbe pedig jobb bele sem gondolni, hogy Macedóniával 2:2-es döntetlent érünk el.
Meglepetések persze máshol is születnek. Szerdán például a címvédő ukránok éltáblása, Ivancsuk kapott ki nem különösebben ismert katari ellenfelétől, az első fordulóban pedig az örmény Movszeszjan „lépett szögbe” Bolívia ellen.
Csütörtökön Svájc a mieink ellenfele, és sajnálhatjuk, hogy a Szovjetunióban született Viktor Korcsnoj már nem vállalja az olimpiai szereplést. Az immár 81 éves, korábbi kétszeres világbajnoki döntős élő legenda a mai napig aktív, tavaly még megnyerte a svájci bajnokságot, idén pedig elindult a rangos gibraltári versenyen. A sakkolimpia sűrű forgataga azonban már nem való a megromlott egészségének. Vele vagy nélküle, Svájc elméletileg nem okozhat gondot Lékóéknak.
