Scandella véletlenül sem akarta egyetlen játékosra, így a rossz napot kifogó Bálizs Bencére sem hárítani, inkább magára vállalta a kellemetlen kudarcot. „A csapat nyer, és a csapat veszít. Többet támadtunk, több helyzetünk volt, de buta hibákat követtünk el, amelyekért bűnhődnünk kellett. Ha egy hétig készültünk volna a tornára, akkor sem csináltunk volna mást. Én is hibáztam, s én vagyok a felelős a vereségért” – kezdte értékelését a kapitány. Kérdésünkre, hogy a megszerzett vezetés birtokában nem vált-e túlzottan magabiztossá a magyar válogatott, így felelt: „Nem hinném, hogy ez lett volna a gond. Kemény munkával visszajöttünk 1-3-ról és 2-4-ről is, ami a nagyképű csapatokra nem jellemző. Hajtottunk, de nem volt szerencsénk.” Váratlan húzásnak tűnt, hogy Kovács Csaba lőtte a második büntetőt, mondjuk például a biztos kezű végrehajtó, Ladányi Balázs előtt. „Lehet, hogy hibáztunk, de így beszéltük meg az edzőkkel” – mondta a kapitány.
A játékosok becsületére legyen mondva, nemcsak a dicsőségben szeretnek fürdeni, a kudarc után is egytől egyig vállalták az értékelést. Elsőként Bálizs Bence lépett ki könnyes szemmel az öltözőből. „Nem tudom, mi történt, még időre van szükségem” – ennyit préselt ki magából, és senki sem kínozta tovább.
„Lehet, hogy a fiesta áldozatai vagyunk – vágott bele a már sokat látott Ladányi Balázs a litvánok és a horvátok elleni könnyű győzelemre utalva. – Nem nagyképűek voltunk, hanem fegyelmezetlenek. Nem hibáztathatjuk Brunyát (Bálizs Bence – a szerk.), többször is magára hagytuk, nem védtük a kapuk megfelelően. Olyan hibát nem szabad elkövetni, hogy pattog a korong a kapu előtt, de nincs, aki elüsse onnan. Eddig az volt az erősségünk, hogy foggal-körömmel védekeztünk, most pedig annak ellenére kaptunk ki, hogy ütöttünk hat gólt. Kétszer is visszajöttünk kétgólos hátrányból, a végén vezettünk, de másfél perccel a dudaszó előtt kaptunk egy gólt, még most sem értem, hogyan.” Ladányi a pillanatnyi kudarcon túllépve azért is tartja nagy gondnak a kiesést, mert februárban játszhattunk volna három kőkemény meccset a dániai tornán a világbajnokság előtt. Ez a tapasztalat nagyon fog hiányozni.
– Áprilisban azért látunk? – fordultunk Hári Jánoshoz, aki vasárnap is jól játszott, igaz, a büntetőjét kihagyta. „Ha a klubcsapatom kiesik a rájátszásban, akkor mindenképpen. Most még több gondolat forog a fejemben – hogyan kaphattunk gólt a legvégén, mit rontottam el a büntetőnél –, de ezeken gyorsan túl kell lépni. Kedden már újabb meccsem lesz, most már az a fontos. Az fáj a legjobban, hogy nem tudtunk örömet okozni a közönségnek” – válaszolta a svéd Modo magyar hokisa.
Hazai pályán bizony még jobban fáj a vereség. Sok szép siker után ezt is meg kell tanulnunk. Másfél éve az olaszok ellen a vb-n, most pedig a hollandok ellen buktunk el döntő meccset. Áprilisban lesz alkalom javítani, de ezzel véletlenül sem a mostani keserű élmény élét akarjuk tompítani.
