A fél kézilabdás világ ámuldozva nézte az interneten keringő felvételt, amelyen Boskovics a norvégok elleni derbi forgatagában hátulról rángatni kezdi az oldalvonalig hátrált Linn Jorum Sulland mezét. Az átlövő kezdetben nem is értette, mi történik, hiszen nem volt nála a labda, nem került gólhelyzetbe, Boskovics tehát nem csupán bicskanyitogatóan, de egészen oktalanul is cselekedett.
Nem állíthatjuk, hogy példátlan az eset, mert annak idején Gunnar Prokop, a Hypo öntörvényű menedzsere is berohant a pályára, és ütközött a vendég Metz játékosával, de ő ezzel legalább sorsdöntő gólt akadályozott meg az utolsó pillanatban. Azaz csak alávaló volt, nem teljesen eszement. Boskovics ellenben valószínűleg átmeneti elmezavar áldozata lett.
A zsűri bizonyára szunyókált, de mivel a norvégok végül 28-26-ra nyertek, egy ideig el sem tudták dönteni, hogy a tiltakozásnak miféle módját válasszák. Aztán megtalálták a legelegánsabbat. Sulland fogott egy fehér mezt, valamint egy fekete kihúzós tollat, és utóbbival azt pingálta az előbbire: „Kedves Őrült úr! Itt az a dressz, amit annyira akart”. Az ajándék ezzel el is készült, az átadás időpontjául pedig kínálkozott az A csoport szerb–cseh záró összecsapása. Sulland így aztán egyszer csak megjelent a szerb kispad mellett, és átnyújtotta a látványosan elképedt Boskovicsnak a mezt. Az edző azért gyorsan vette a lapot, és közös, mosolygós fotón békültek ki a felek.
A hazai szövetségi kapitány azért remélhetőleg nem azt a téves következtetést vonja le a történtekből, hogy érdemes hasonló partizánakciókba fogni; hisz lám, büntetés helyett potya dressz jár érte.
