Valószínűleg soha nem történt még meg, hogy egy klub teljes utánpótlása kapja magát, és útra keljen, hogy világversenyen biztassa hazája válogatottját. Így a Ferencváros pénteki kezdeményezése – a háromszáz kézilabdás palánta újvidéki túrája – szurkolótörténeti esemény.
Az pedig már-már sporttörténeti, hogy női válogatottunk bombaerős ellenféllel szemben, pillanatnyi megingás nélkül, hatvan percen át uralva a meccset volt képes győzni. Legutóbb a 2003-as, horvátországi vb elődöntőjében, a Koreai Köztársaság ellen élhettünk át hasonlót; úgy látszik, egy határ átlépésével, és dél felé kell vennünk az irányt.
Együttesünk 4–0-s, 9–4-es villámrajttal nyitott a kissé kényelmesnek, nagyképűnek tűnő rivális őszinte megdöbbenésére. Kovacsics Anikó ezt a kispadról testközelből figyelhette, így meg is erősítette: „Én is úgy láttam, hogy érdekesen álltak hozzá az egészhez a spanyolok, az elejétől kezdve. Mi pedig olyan tempót diktáltunk, hogy még én is elfáradtam, pedig nem is játszottam.”
Tomori Zsuzsanna bezzeg igen, és még hogy! Brillírozott, tizenkét gólt vágott, mégis szabadkozással kezdte, majd az ellenfél értékelésével folytatta szavait: „A horvátok ellen nagyon elfáradtam, a németek ellen ezért nem ment, most viszont jól jött ez a pihenőnap. Meg az is, hogy a spanyolokon úgy éreztem, végig abban a hitben vannak, hogy úgyis fordítanak majd.”
12–11 után ki is egyenlítettek, de szünetre ismét háromra nőtt a differencia (17–14), ami később ötgólosra hízott, és végül megállapodott egynél. A 32–31-es diadal kulcsadata a 32 lőtt gól, hiszen az ibériaiak két korábbi fellépésükön 20-at és 21-et kaptak; ám Herr Orsolya nevét is joggal harsogta a publikum, mert kapusunk ugyan folyamatosan nem parádézott, de a legélesebb szituációkban kapott vagy rúgott bele a leglehetetlenebb labdákba. Százhuszonötödik válogatottságát így emlékezetesen és e szavakkal ünnepelte: „Ugyanazt mondhatnám, amit a német meccs után (akkor nemes egyszerűséggel kijelentette, imádja a csapattársait – a szerk.), a mostani mérkőzés annyiban volt más, hogy ezt végig uraltuk. Leírhatatlan, milyen érzés így legyőzni a vb- és olimpiai harmadik helyezettet.”