Karl Erik Böhn szövetségi kapitány viszont ezúttal könnyebben megtalálta a szavakat, mint két nappal korábban. A németek legyűrése után a könnyeit nyelte, most bezzeg higgadtan és magabiztosan elemzett: „Ebben a győzelemben hittünk, mert ismertük a spanyolok gyenge pontjait, és előre meghatároztuk, ha ezt és ezt tesszük, ez és ez fog történni. Hatvan percen át irányítottunk, még akkor is, amikor szoros lett az állás.” A norvég tréner még poénkodott is egyet Tomorin, hiszen előbb az „átlagos” kifejezést használta teljesítménye minősítésére, majd kibökte: „ááá, fantasztikus volt”. Amit persze úgy is gondolhatott, hogy Tomoritól ez az átlag.
E villáminterjúk készítésekor még csak annyi tudtunk, hogy együttesünk a spanyoloktól zsákmányolt két pontot beviszi magával a középdöntőbe, a német–horvát összecsapás végkimenetelétől függött, újabb kettő is társul-e mellé. Az azonban már ekkor tény volt, hogy a D kvartettből Montenegró, Románia és Oroszország érkezik Versecről. Böhn arra is frappáns feleletet adott – Jelent-e bármilyen terhet a spanyolok elleni produkció és a váratlanul jött esélyesség a folytatásra? –, ugyanis azt válaszolta: „Teher a horvátok elleni vereség után volt rajtunk. A vállunkat most leereszthetjük, a fejünket viszont felemelhetjük.”
Amikor itt tartottunk, Szucsánszkiék üdvrivalgásban törtek ki. Persze nem a kapitány sziporkáját díjazták, hanem azt, hogy ekkor jutott el hozzájuk az utánpótlás-játékosok által becsempészett almás pite.
Ilyen játék után járt ennyi. Mert amit láttunk, az nem volt pite.
