Tragikus kapusbaki miatt máris a kiesés szélén a magyar válogatott

Győzelmet nem érdemeltünk, de a döntetlen a kezünkben volt a női kézi-Eb-nyitányon, a siófoki cserekapus azonban maga mögé ütött egy kivédett labdát. Vereség Horvátországtól.

Második félidő

Korábban 15 perc volt a szünet világversenyeken, most visszavették 10-re. A második félidőben egy támadás itt, egy ott esett kútba, de a falba helyezett Szabó Valériáról megint lett egy emberelőnyünk, az azonnal befújt hetest pedig Görbicz ezúttal nem hibázta el (15–15). Az emberelőnyben maradtunk lendületben, Kovacsicz Mónika viszont ziccert hibázott, így fórban kellett megint izgulnunk, nehogy gólt kapjunk. A 34. percben lehetett újra az eredményjelzőre nézni, egy jó védekezés lám, mire képes, Rédei-Soós betörésből volt eredményes (16–15), de bár a lendület helyreállni látszott, Görbicz és Rédei-Soós is hiába igyekezett az előny megszilárdításával – sőt, Zebic révén már megint ők mentek eggyel (16–17). A 38. percben pedig emberhátrányba és kisvártatva háromgólos hátrányba is kerültünk... (16–19)

A 42. percben már ezer éve nem lőttünk gólt, a második félidő 12 perce alatt mindössze kettőt. Karl Erik Böhn 16–21-nél kért újra időt (a lelátóról ébresztő szólt), kapust cserélt és sárga lapot érően reklamált is a szabályellenes horvát védekezés miatt. Szucsánszki Zita végre be is talált (17–21), ha nem tette volna, lélektanilag el is úszott volna a továbbjutás szempontjából kulcsfontosságú összecsapás. Zizi lövőkedve Kovacsiczét és Tomoriét is (duplán) meghozta (20–21), valamint végre megkeményedett a védekezés is. Horvát időkérés, gyors gólváltás.

A siófoki Kiss Éva újabb gólt kapott a hajrá kezdetén, de Szamoránsky Piroska első találata új alaphangot adott 10 perccel a vége előtt (22–23). Vérten Orsolya is magára talált a legjobbkor, mínusz ötről jöttünk fel egálra! (23–23, majd 24–24.) Már csak hat perc volt hátra, amikor hosszú idő után Tomori labdaszerzése után bátran fel is ment lőni, de mindent szétrombolni látszott Szucsánszki Zita kiállítása, újra egyenlő, és emberhátrány (25–25). Négy perc hátra, Zebic újabb gólt lőtt balszélről, de Görbicz saját rontott hetesét visszakaparintva javít, 26–26!

Az utolsó három perc – újabb kihagyott hetessel (amit ezúttal Görbicz helyett Szucsánszki vétett el) kezdve – külön bekezdést érdemel. Hogy éles legyen a végidő, két támadást is elrontottunk, Elez ziccerét pedig másfél perccel a vége előtt kifogta Kiss, újabb jó védekezés, horvát időkérés... és gól. Az egyenlítő hetes 28 másodperccel a vége előtt jött Görbicztől (27–27), de Kiss Éva tragikus mozdulattal a saját kapujába juttatta a labdát egy kétségbeesett horvát támadás végén, ezzel kaptunk ki (27–28), bal sors... Nagyon nehéz helyzetbe került a továbbjutást tekintve, s a spanyoloktól háromgólos vereséget szenvedett Németország ellen az életéért játszik a magyar női kézilabda-válogatott (szerda, 20.15).

MAGYARORSZÁG–HORVÁTORSZÁG 27–28 (14–15)
magyar gólszerzők: Tomori 9, Görbicz 7, Kovacsicz 3, Rédei-Soós 3, Szamoránsky 2, Klivinyi 1, Szucsánszki 1, Vérten 1

Kapitányi értékelések, játékoskesergő

Karl Erik Böhn (Magyarország): „Sajnos a védelmünk nem volt jó, sok elkerülhető gólt kaptunk. Keményebben, agresszívabban kellett volna lefogni az ellenfél lövőit. Még szerencsénk sem volt. Gyorsan megnézzük, miket rontottunk el, és mivel tudunk nyerni a németek ellen.

Vladimir Canjuga (Horvátország): „Nagyon boldogok vagyunk, gratulálok a lányoknak. A londoni olimpiához képest jelentősen átalakult a csapatunk, de bebizonyítottuk, hogy így is képesek vagyunk jó játékra.”

Tomori Zsuzsanna: „Nem is szomorú vagyok, inkább dühös, mert ami történt, az a mi buta hibáink következménye.”

Görbicz Anita: „Ezt nem hittem volna. Meccs közben is végig azt éreztem, hogy jobbak vagyunk, amikor feljavult a kapusteljesítményünk és a védekezésünk, a lerohanásainkkal fordítottunk is. Aztán mégis kikaptunk, méghozzá így.”

Szamoránsky Piroska: „Talán belealudtunk a mérkőzésbe, aztán későn ébredtünk. A döntetlent szerintem így is megérdemeltük volna, de ez sajnos nem 'szerintemre' megy.”

Előzmények

Két év után újra a világ elé lép a magyar női kézilabda-válogatott; a szerbiai Európa-bajnokság két szűk esztendő végét jelenti – mint ismert, a nemzeti együttes nem jutott ki az olimpiát megelőző világbajnokságra, így az ötkarikás játékokon is csak a Mocsai Lajos vezette férficsapatnak szurkolhattunk. (Nem is hiába, a gyönyörűséges negyedik helyig meneteltek Nagy Lászlóék.) A mostani tornán szinte hazai pályán játszik majd a csoportmeccsek során a norvég sztáredző, Karl Erik Böhn átszervezett csapata, az újvidéki Spens Aréna 11 ezer ülőhelyének jelentős részét bizonyára magyar drukkerhad foglalja majd el a három csoportmeccsen – és reméljük, a középdöntők során is.

Az este 8 után kezdődő nyitómeccs mindjárt mély víz: a selejtezők során Dániát is megelőző Horvátország vár majd a fehéroroszokon és Azerbajdzsánon keresztül kijutott Görbicz Anitáékra, akik nem csak abban reménykedhetnek, hogy délnyugati szomszédunk két legjobb játékosa, Andrea Penezic és Miranda Tatari nem áll rendelkezésre. A mi csapatunk alapemberei közül csak a sérült Zácsik Szandra nem játszhat.

Tomori Zsuzsanna balátlövőnket gólkirályesélyesnek tartja a kapitány. Egyedül Magyarországnak szerepel két klubcsapata (Győr, FTC) is a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében, igaz a főszereplők jórészt külföldiek, de a 16 fős magyar keret többsége, 9 játékos ebből a két alakulatból kerül ki. És ahogy a megnevezett kézilabdázó fogalmaz, a magyar válogatott most sötét lónak számít a mezőnyben, amit kihasználhatunk.

Horvát viszonylatban a két erőssége nélkül játszó ellenfelünk is sötét ló, erről tett legalábbis említést Karl Erik Böhn a Magyar Nemzetnek adott hétfői interjújában. De ezt is mondta: „Ha az első meccsen legyőznénk a két sérült kulcsjátékosukat nélkülöző horvátokat, másnap önbizalommal telve, kissé megnyugodva kezdhetnénk a németek ellen.”

Egyet még nem említettünk: a Horvátország elleni eredményességünket. E fronton is már most van mire alapoznunk, 2005-ös vereségünkre már csak a legelvetemültebb szurkolók emlékezhetnek, a győzelmi sorozatunk legutolsó eleme ráadásul nem is túl régi, bő egy esztendeje Nyíregyházán tudtunk nyerni – a gólokat szűk percenként termelő összecsapáson eggyel Szucsánszki Zitáék dobtak többet, Zizi meg sem állt tízig.

Ha majd túl leszünk a horvátokon, jöhetnek a németek, akik a két szűk esztendőnkért – természetesen a mi csapatunkon kívül – a leginkább felelősek, és hát a kvalifikáció során is megelőztek minket. A visszavágás ideje szerda este érkezik el (20.15), Spanyolország ellen pedig péntek este (18.15) játszunk. A továbbjutáshoz nagy valószínűséggel egy győzelem elég, a merészebb álmok megvalósításához kettő a minimum – a középdöntők során majd a román, orosz, montenegrói, izlandi négyes legjobb három csapata ellen kellhet megküzdenünk.

Az esti mérkőzést kövesse folyamatosan frissülő tudósításunkkal!