– Egy év kihagyás után, csupán két mérkőzéssel a lábában, a Nagy-Britannia elleni közepes teljesítmény után honnan merítette az erőt ehhez a káprázatos produkcióhoz?
– A Jóisten adta, természetesen. Az első perctől kezdve sokkal magabiztosabbnak éreztem magam. Bátran kijöttem a korongok elé, olyan eltökéltség volt bennem, hogy egy életem, egy halálom, megakadályozom a kazah gólokat. Ha másképp nem megy, akkor mint a baseball játékosok, odavágok egyet az ütőmmel, aztán majd meglátjuk, mi lesz. De el kell ismernem, a társaktól óriási támogatást kaptam. Hihetetlenül fegyelmezetten játszottak, ha más megoldás nem volt, belevetődtek a lövésekbe.
– Két nap alatt hogyan fordulhat ekkorát a világ egy csapattal, mint a magyar válogatottal?
– Korea ellen szinte mindent elrontottunk, amit lehetett, nem az a válogatott igazi arca. El kellett felejteni azt a meccset, s felkészülni a kazahoz ellen. Az edzői stáb nagyon jó munkát végzett. Úgy hokiztunk, ahogy egy szovjet utódállam ellen az egyedül lehetséges. Ha hagyod őket, hogy lendületet vegyenek, s kombinatív játékkal támadjanak, akkor véged van. Az arcukba kell harapni, ütközni velük, felszedni az ütőjüket, odapiszkálni, csúszni, mászni, ahogy azt ma a fiúk tették.
– Pályafutása során címeres mezben ezt a meccset hányadik helyre teszi?
– Nem is tudom, hirtelen. Biztosan az élmezőnybe.
– Ezért megérte visszatérni?
– Még a történések hatása alatt állok, nem tudok higgadtan értékelni. Ahogy a társaimmal, akikkel olyan viszonyom, mintha a testvéreim lennének, együtt hallgattam a himnuszt a meccs után, szavakba önthetetlen érzések kerítettek hatalmukba.
– Hogyan tovább?
– Először pihenni kell, ellátni a sérüléseket, amiből jó párat összeszedtünk: kék-zöld az egész csapat. Aztán csütörtökön felkészülni az olaszok ellen. Majd pénteken újra kijönni, s kilencezer fanatikus néző előtt beleadni mindent.
– S ha látva a formáját, menedzserek hada tesz önnek ajánlatot?
– Ezzel még bőven ráérünk. Aludni, pihenni, edzeni, felkészülni, meccset játszani. Ezekben a napokban csak ezen feladatok járnak a fejemben.
