Fél kézzel is nyerni kell

A vízilabda alapvetően nem szerencsejáték, ám Fortunának is jelentős szerep jut a világversenyeken.

Benedek Tibor szövetségi kapitány a vb-rajt előtt azt fejtegette, még egyszer nem lehet olyan zökkenőmentes az utunk a négy közé, mint tíz esztendővel ezelőtt. Valóban, akkor csoportelsőként azonnal a nyolcba jutott együttesünk, majd a szlovákok 13–5-ös megsemmisítése – már az 5–0-s első negyed mindent tisztázott – után a négybe, ahol még mindig „csak” a görögöket kellett legyűrni a finálé eléréséért.

Mint a mesében, de azért most sem panaszkodhatunk; a szerencsénkre legalábbis végképp nem. Csoportmásodik csapatunk ugyanis a vasárnapi nyolcaddöntőben Kazahsztánnal, a keddi negyeddöntőben minden bizonnyal Görögországgal találkozik, azaz úgy kerülhet be a négy közé, hogy sem a három délszláv „nagyvad”, sem a vb-címvédő Olaszország és a házigazda Spanyolország nem áll az útjába.

Csak elrettentésképpen idézzük fel az első, spanyol földön rendezett vb-t, amikor 1986-ban, Madridban a mieink már az első körben kifogták az olaszokat és a spanyolokat is, mindkettőtől ki is kaptak, és mivel akkoriban a négyes csoportokból még csak ketten léptek tovább, Magyarország a 9–16. helyért, a süllyesztőben pólózott tovább.

Ez most szinte kizárt. A kazahoktól még a véletlen sapkaszámhúzás alapján összeállított magyar válogatottnak sem szabad kikapnia. Vasárnapi játszótársaink – remélhetőleg ez a helyes megfogalmazás – Románia 7–4-es legyőzésével kapaszkodtak fel a D csoport harmadik helyére, de a németektől úgy kaptak ki 9–8-ra, hogy amazok 9–4-től már csak szórakoztak. Fiaink pedig három hete a Vodafone-kupán olykor hátra tett kézzel intézték el 9–3-ra a németeket.

Amikor az utolsó barcelonai csoportmeccs után megkérdeztem Benedek Tibort, egyértelműen kijelenthetjük-e, hogy a majdani nyolcaddöntős rivális gyengébb lesz Ausztráliánál, azonnal rávágta: igen, egyértelműen.

Előzetesen úgy kalkuláltunk, hogy a negyeddöntőben az A csoport győztese, Montenegró vagy Spanyolország jöhet szembe, csakhogy abban a kvartettben a görögök mindent borítottak, az élre törtek, ezért – mivel vasárnap nyilvánvalóan rojtosra szaggatják a dél-afrikaiakat –, kedden bizonyára velük akaszkodunk össze.

Varga Dániel csapatkapitánynak az ausztrálok elleni 9–9-et követően vetettem fel, ezt az eredményt és játékot fogadjuk-e el realitásként, vagy ennél több van a csapatban, mire így felelt: „Két igen a válaszom. Most ez a realitás, de szeretnénk mérkőzésről mérkőzésre előre lépni. Ott már tartunk, hogy bárkit legyőzhetünk, de ott még nem, hogy a közvetlenül mögöttünk lévőktől ne kaphatnánk ki.”

Eme árnyalt esélylatolgatás optimista értelmezése az lehet: a kazahok nem közvetlenül mögöttünk állnak, hanem sorokkal hátrébb, a görögöket pedig igenis felülmúlhatjuk. Még akkor is, ha két hete, a Margitszigeten ők nyertek 10–9-re.

Hisz a magyar póló hívei már akkor is azon poénkodtak: ez csak „elszigetelt” jelenség lehetett.