Női kézilabdázóink 1965-ben, női pólósaink 1994-ben és 2005-ben, a férfiak 1973-ban, 2003-ban és szombat éjjel nyertek vb-aranyat. Ez utóbbi diadal azért is különösen értékes, mert míg előbbi két alkalommal már a világ legjobbjaiként érkeztek a tornára, Barcelonában aközben váltak azzá.
A csoportból a szerbektől elszenvedett sima vereséggel és az ausztrálokkal kikínlódott döntetlennel másodikként jutott tovább a csapat, a nyolcaddöntőben egy negyednyi gyötrődés után átgyalogolt a kazahokon, majd a negyeddöntőben rendíthetetlen védekezéssel megtörte a görögöket, és ekkor új szférába emelkedett. Az olimpiai bajnok horvátok elleni elődöntőben már korszakosat alkotott, a Montenegró feletti diadal a fináléban pedig máris sporttörténelemmé nemesült.
Az ellenfél ugyan a vb-rajton lesajnálta a görögöket, ezért kikapott tőlük, de onnantól senkinek sem kegyelmezett; sem a házigazda spanyoloknak, sem az örök favorit szerbeknek, sem a vb-címvédő olaszoknak.
Egy kicsi, függetlenségét a közelmúltban elnyert ország emblematikus, a sport kereteit messze szétfeszítő nemzeti egylete a magyarok ellen is elképesztő eltökéltséggel, nagyhatalmakhoz méltó szurkolói támogatással vetette magát a küzdelembe, de szinte esélyt sem kapott. Válogatottunk 3-0-ra elhúzott, 13 perc elteltével engedélyezte a vetélytársnak az első gólt, és bár a délszlávok 3-3-ra egyenlítettek, egyszer sem vezettek. Többször is megadhatták volna fiaink a kegyelemdöfést, de a sors ezúttal is tökéletes rendezőnek bizonyult: az utolsó pillanatokig nyílt, ádáz, mégis nemes küzdelemben – ez utóbbi különösen méltánylandó, hisz nem egy alattomosságot, hisztit, manipulációt láttunk a vb-n – Szivós Márton vitte be a végső, döntő találatot, majd Nagy Viktor fogta ki az utolsó, a döntetlenért eleresztett lövést.
A csapat mellett e két játékos dicsőült meg Barcelonában, nem véletlen, hogy miközben az ünnepélyes eredményhirdetéskor társaikat is majd’ szétvetette a fékevesztett öröm, rajtuk, kettejükön földöntúli boldogság érződött. Amikor ezt az észrevételemet megosztottam a torna legjobb kapusává választott Nagy Viktorral (a legértékesebb játékos Varga Dénes lett, őket választották be az All Star-hetesbe is), őszintén és keresetlenül reagált: „Földöntúli? Azt nem tudom, de nagyon büszke vagyok a csapatra és magamra is. De nem én nyertem, hanem mi nyertünk, méghozzá óriási szívvel, ami persze fej nélkül nem sokat ért volna. Valóban, nyár elején azt a célt tűztem ki magam elé, hogy én legyek a világ legjobb kapusa, és nem egyszer, valamikor, hanem már itt, a vb-n. Most pedig a kezemben tartom ezt a kupát.”
