Nagy Viktor kitűzte és megcsinálta

Amióta emberek élnek és sportolnak a föld kerekén, hat olyan napot éltünk meg, amikor Magyarország világbajnok csapatot ünnepelhetett.

Ballai Attila
2013. 08. 04. 7:10
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Női kézilabdázóink 1965-ben, női pólósaink 1994-ben és 2005-ben, a férfiak 1973-ban, 2003-ban és szombat éjjel nyertek vb-aranyat. Ez utóbbi diadal azért is különösen értékes, mert míg előbbi két alkalommal már a világ legjobbjaiként érkeztek a tornára, Barcelonában aközben váltak azzá.

A csoportból a szerbektől elszenvedett sima vereséggel és az ausztrálokkal kikínlódott döntetlennel másodikként jutott tovább a csapat, a nyolcaddöntőben egy negyednyi gyötrődés után átgyalogolt a kazahokon, majd a negyeddöntőben rendíthetetlen védekezéssel megtörte a görögöket, és ekkor új szférába emelkedett. Az olimpiai bajnok horvátok elleni elődöntőben már korszakosat alkotott, a Montenegró feletti diadal a fináléban pedig máris sporttörténelemmé nemesült.

Az ellenfél ugyan a vb-rajton lesajnálta a görögöket, ezért kikapott tőlük, de onnantól senkinek sem kegyelmezett; sem a házigazda spanyoloknak, sem az örök favorit szerbeknek, sem a vb-címvédő olaszoknak.

Egy kicsi, függetlenségét a közelmúltban elnyert ország emblematikus, a sport kereteit messze szétfeszítő nemzeti egylete a magyarok ellen is elképesztő eltökéltséggel, nagyhatalmakhoz méltó szurkolói támogatással vetette magát a küzdelembe, de szinte esélyt sem kapott. Válogatottunk 3-0-ra elhúzott, 13 perc elteltével engedélyezte a vetélytársnak az első gólt, és bár a délszlávok 3-3-ra egyenlítettek, egyszer sem vezettek. Többször is megadhatták volna fiaink a kegyelemdöfést, de a sors ezúttal is tökéletes rendezőnek bizonyult: az utolsó pillanatokig nyílt, ádáz, mégis nemes küzdelemben – ez utóbbi különösen méltánylandó, hisz nem egy alattomosságot, hisztit, manipulációt láttunk a vb-n – Szivós Márton vitte be a végső, döntő találatot, majd Nagy Viktor fogta ki az utolsó, a döntetlenért eleresztett lövést.

A csapat mellett e két játékos dicsőült meg Barcelonában, nem véletlen, hogy miközben az ünnepélyes eredményhirdetéskor társaikat is majd’ szétvetette a fékevesztett öröm, rajtuk, kettejükön földöntúli boldogság érződött. Amikor ezt az észrevételemet megosztottam a torna legjobb kapusává választott Nagy Viktorral (a legértékesebb játékos Varga Dénes lett, őket választották be az All Star-hetesbe is), őszintén és keresetlenül reagált: „Földöntúli? Azt nem tudom, de nagyon büszke vagyok a csapatra és magamra is. De nem én nyertem, hanem mi nyertünk, méghozzá óriási szívvel, ami persze fej nélkül nem sokat ért volna. Valóban, nyár elején azt a célt tűztem ki magam elé, hogy én legyek a világ legjobb kapusa, és nem egyszer, valamikor, hanem már itt, a vb-n. Most pedig a kezemben tartom ezt a kupát.”

A jelenlegi keret tagjai közül csupán Madaras Norbert – valamint Benedek Tibor szövetségi kapitány – lehetett tagja a 2003-ban, ugyancsak Barcelonában vb-első alakulatnak, ő az ismétlés csodás voltát emelte ki, Hosnyánszky Norbert pedig az olimpiai bajnoksággal azonos rangra emelte a vb-trófeát, míg a döntővel kapcsolatban így fogalmazott: „Megérdemeltük a győzelmet, és nemcsak azért, mert Nagy Viktor szenzációsan védett, hanem azért is, mert végig sokkal összeszedettebben, tudatosabban játszottunk.”

Benedek Tibor mindehhez egészen egyedi lelki töltetet adott: „A hit volt a legfontosabb, a bennünk lévő erő, amely felette áll a vízilabdatudásnak. Mert lehet, hogy nem mi voltunk a legképzettebbek, de hogy a legerősebbek igen, az biztos. Fiatalok és öregek tökéletes összhangja kellett mindehhez, és az is, hogy a horvátok elleni elődöntőt egy nap alatt a helyére tudtuk tenni. Nagyon fontos, hogy ilyen gyorsan átvészeltük a hosszú győzelmi sorozatunkat követő hullámvölgyet, most minden tettünk igazolást nyert. Mindvégig úgy éreztem, sikerülnie kell, és sikerült is. Így rendeltetett.”

No meg úgy, hogy Hárai Balázs édesanyjának ötvenedik születésnapján vívják a fiúk a döntőt, centerünk ezért „Isten éltessen!” feliratú pólóban pompázott az eredményhirdetésen. Mi ezúton kívánunk hasonló jókat a világbajnok csapatnak és az egész magyar vízilabdának.

Nem feledve, hogy a következő jelentős nemzetközi tornát, a 2014-es Eb-t Budapest rendezi, mint ahogyan a 2021-es vb-t is. A 2023-ast viszont már most oda kellene ítélni Barcelonának, hisz idei tíz évente nyerni járunk, ezt többé senki sem vitathatja.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.