67 273 néző figyelte a meccset a Sun Life Stadiumban, amelyen így álltak fel a csapatok:
Real Madrid: Iker Casillas - Arbeloa (Carbajal, 46.), Sergio Ramos, Pepe, Marcelo (Nacho, 74.) - Özil, Khedira, Modric (Casemiro, 72.), Isco (Morata, 85.) - Ronaldo, Benzema (Di María, 69.)
Chelsea: Cech - Ivanovics, Cahill, Terry (Azpilicueta, 75.), Ash. Cole - Lampard (De Bruyne, 46.), Ramires (Schürrle, 74.), Van Ginkel (Essien, 74.), E. Hazard - Oscar (Moses, 46.), Lukaku (Fernando Torres, 46.).
Az első gólt Marcelo szerezte egyéni akció végén a 14. percben, és miután befejezte az örömködést – egyébként közben át is nézett társai feje felett a Chelsea kispadja irányába –, elkocogott Mourinho előtt, és odakiáltott neki: „Toma!”. Ez körülbelül annyit jelent, hogy „Nesze! Ezt kapd ki!”
De a feketeleves még hátra volt. Előbb Ramires egyenlített gyönyörű emeléssel, majd jött Ronaldo. Nem az „igazi”, hanem a portugál... Előbb bebombázott a léc alá egy 23 méteres szabadrúgást, Cech csak érinteni tudta a labdát. Ronaldo megfordult a gól után, és erőteljesen fixírozta Mourinhót, miközben a mezén díszelgő Real Madrid-címerre mutatott.
Aztán fejelt még egyet – ez is gyönyörű volt –, kialakítva a 3-1-es végeredményt.
Az előzményekről csak annyit: Mourinho az elmúlt idényben sokat „szívatta” Marcelót, olykor indokolatlanul is a kispadra ültette, Cristiano Ronaldónak pedig a minap üzent, amikor arról beszélt, hogy ő hajdanán dolgozott Ronaldóval, az „igazival” is, mármint a brazillal a Barcelonánál.
A portugál edző a meccs utáni sajtóértekezleten próbált visszakozni: „Én az igazit csak azért mondtam, mert a brazil Ronaldo volt az első, ha úgy tetszik, az eredeti.”
A „mű Ronaldo” is megszólalt. Amikor megkérdezték, haragszik-e Mourinhóra, illetve érez-e elégtételt, csak ennyit válaszolt: „A harag a vesztesek érzése.”
