„Örülök, ha Baráth Etele azt nyilatkozta, hogy alighanem én leszek a jövőben is a válogatott vezetőedzője. Én is szívesen folytatnám az edzőkkel öt éve elkezdett eredményes munkát. A dolog azonban bonyolultabb, hiszen a főtitkár és a szakmai alelnök szakmai igazgatót jelöl majd, az természetesen én nem szeretnék lenni. Az új szakmai igazgató dönti majd el, ki lesz a kajak-kenu válogatott vezetőedzője, vagyis ő dönt a sorsomról” – mondta Storcz Botond.
„A mostani volt kapitányként életem legsikeresebb vébéje az elmúlt öt évben: hét érmet szereztünk olimpiai számokban, ezzel túlszárnyaltuk Londont, de azért persze az maradt a szívem csücske. Szövetségi kapitányként valóban Duisburg volt számomra az utolsó világverseny, a poszt megszűnik. Egy éve vetődött ez fel először, ma sem tudom, kik és milyen feladatkörben dolgoznak majd az újonnan kinevezendő szakmai igazgató alatt. Van bennem bizonytalanság, számít-e rám ilyen eredmények után a szövetség” – fűzte hozzá a versenyzőként háromszoros olimpiai bajnok szakvezető.
„Nyilvánvalóan van a változás mögött lobbiérdek, pozíciókeresés, kár tagadni, az élet így működik. A kérdés az, lobbik döntenek a szakmai igazgatóról vagy a szakmai tudása számít majd. A válogatott versenyzők edzői mindenesetre nem akarnak változást, szeretnék, ha maradnék, ez meg is lepett kicsit. Nem vagyok egy smúzolós, helyezkedős típus, az nem a valóm, nem szeretnék simulékony lenni – persze követtem el hibákat, makacs tudok lenni, ám csakis szakmai meggyőződésből” – vélte a távozó kapitány.
Storcz kitért a női kajak két ikonjára is: „Semmi esetre sem írnám még le Janics Natasát és Kovács Katalint, bár egyesben gyengébben mentek, de a párosuk egyszerűen bennragadt a rajtnál a sprintszámban, ami 200 méteren végzetes. Ők tisztában vannak a korukkal, reálisan látják a helyzetüket, és nagy sikernek gondolom az 500 méteres ezüstjüket. Bennük van az arany Rióban, csak figyelni kell rájuk, hogy ők már csak egy-egy számra koncentráljanak.”
