A mindössze 161 centiméter magas, „Béka” becenévre hallgató öklöző nagy sikereit a Vörös Lobogó, majd az MTK színeiben aratta. Lég- és harmatsúlyban ötször nyert magyar bajnokságot. Kedvenc, eredményes harcmodorával, a villámgyors beugrások utáni csapott horgokkal 1959-ben Luzernben Európa-bajnoki ezüstérmet szerzett, majd 1960-ban Rómában az olimpián nem talált legyőzőre. Négy évvel később, Tokióban nem tudott ismételni, harmatsúlyban az első fordulóban vereséget szenvedett.
Visszavonulása után az Építők SC (1976–1978), majd a Csepel SC (1978–1981) ökölvívó-szakosztályának edzője volt, rövid ideig a válogatott mellett is segédkezett.
Kiemelkedő sportolói és edzői pályafutása elismeréseként 2008-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét (polgári tagozat).
Egy évtizede szélütés érte, s részlegesen lebénult. Január 24-én lett volna 76 éves.
