A mieinknek a vb-címvédő spanyolokkal, a félig-meddig hazai pályán játszó norvégokkal és az olimpiai negyeddöntő miatt bosszút forraló, ugyancsak északi izlandiakkal kell megküzdeniük az első körben. Tovább még ne is bámészkodjunk, bár a névsor alapján nem túlzás: nehezebb lesz bejutni a tizenkettőbe, mint onnan a nyolcba.
Mocsai Lajos szövetségi kapitány, mintha nem is sporteseményre, hanem háborúba indulna a sereg, olyan hangsúlyokkal mondta: „Sem előre mentegetőzni, sem utólag magyarázkodni nem szeretnék, ezért tényeket sorolok. A magyar válogatott azon hat csapat közé tartozik, amely az elmúlt négy-öt évben minden világversenyen ott volt, ez a németeknek és az oroszoknak sem sikerült. De számolnunk kell vele, hogy Skandináviában óriási nyomás nehezedik majd ránk. „A korábbiakkal ellentétben szétszóródtak a játékosaink, tíz klubból kellett összehívni őket, most az a Szeged adja a keret gerincét, ahol a külföldi szakmai vezetés miatt egészen más rendszerben zajlik a munka. Ez természetesen nem javítja a helyzetünket. Az sem, hogy novemberben egy hetet dolgozhattunk együtt, az Eb előtt pedig durván kettőt. Január 2-ára álltunk össze, most már csak azok számítanak, akik itt vannak. Az kevés lesz, ha csak összeadódik az egyének ereje, a közösségnek meg kell azt sokszoroznia, csak így van esélyünk arra, hogy teljesítsük a rendkívül magas célkitűzést. Úgy indulunk Dániába, hogy minden mérkőzésünkön körömszakadtáig küzdünk.”
Mocsai hozzátette, a sérült Nagy Lászlót már szóba sem hozza, miközben nyilvánvaló, hogy ő minden csapatban meghatározó ember lenne. Ilyés Ferenc, a Harsányi Gergely távollétében – a jobbszélső felesége első babájukat várja, ezért ő is itthon marad – csapatkapitánnyá előlépett átlövő e témához csatlakozva jegyezte meg: „Amikor kiderült, hogy Nagy László nem jön az Eb-re, eldöntöttük, hogy csak egymásra figyelünk, akkor is, ha a sajtó folyamatosan azt találgatja, jön a Lacika, nem jön a Lacika. Mi már magunkkal foglalkozunk, és azzal, hogy odaérjünk az első nyolcba.”
Eltökélt, kissé talán dacos vélemény is. A győzelem érdekében persze mindenféle érzés mozgósítható, és legalább egyszer nyerni kell. Nem feltétlenül a vasárnapi nyitányon, a vb-címvédő spanyolokkal szemben, bár az Eb-rajton a mieink rendre parádéznak. 2008-ban, Bergenben épp az ibériaiakat intézték el 35–28-ra, 2010-ben, Bécsújhelyen a franciák kapaszkodtak a 29–29-es döntetlenért, 2012-ben, Újvidéken az oroszok rebeghettek hálát a 31–31-ért. Utána azonban rendre beütött a ménkű, ezúttal viszont éppen az izlandiak és a norvégok ellen táplálhatunk vérmesebb reményeket. Előbbieket a londoni olimpia negyeddöntőjében, hosszabbításban, utóbbiakat a 2011-es vb-n sikerült legyűrni, most nagy valószínűséggel egyetlen győzelem is továbbjutást érne. A középdöntőben aztán a herningi négyesből a házigazdán kívül bárki – Csehország, Ausztria, Macedónia – inkább verhető, mint az északiak.
Az Eb, minden tévhittel szemben, kvalifikációs viadal is. A jövő évi, katari vb-nek a címvédő spanyolok mellett a kontinenstorna első három helyezettje – spanyol érem esetén az első négy – automatikus résztvevője, a többiek júniusban az előselejtezők továbbjutóival és a németekkel kiegészülve kilenc kvalifikációs párharcot vívnak a további kilenc kvótáért, és az Eb 4–12. helyezettjei kiemeltként várhatják majd a sorsolást. Számos ok mutatkozik tehát az első kör túlélésére; csakhogy a riválisok számára is.
– A csoport (Herning): Dánia, Csehország, Ausztria, Macedónia.
– B csoport (Aalborg): Magyarország, Spanyolország, Izland, Norvégia.
– C csoport (Aarhus): Szerbia, Lengyelország, Franciaország, Oroszország.
– D csoport (Koppenhága): Horvátország, Fehéroroszország, Svédország, Montenegró.
A magyarok csoportellenfelei: vasárnap 18.15, Spanyolország; kedd 18.00, Izland; csütörtök 20.15, Norvégia.
