Nem elég, hogy a Szolnoki Olaj férfikosárlabda-csapata lehengerlő játékkal 76-60-ra kiütötte az észt Tartu együttesét, s ezzel bejutott az Eurochallenge négyes döntőjébe, de a magyar bajnok erőssége, Lóránt Péter bizonyult a negyeddöntő legjobb játékosának. S mindez nem szubjektív vélemény, hanem a FIBA Europe statisztikai adatokon nyugvó értékelése: Lóránt volt az egyetlen, aki a nyolc együttes játékosai közül két kategóriában is két számjegyű teljesítményt (18 pont, 11,7 lepattanó) átlagolt, triplamutatója (6/10) pedig egyenesen káprázatos egy 206 centis center-bedobótól.
„Nem gondolnám, hogy különösebben ki kellene emelni az én teljesítményemet, az egész csapat odatette magát, nem volt gyenge pontja az Olajnak – hárította el a 28 éves kosaras a dicséretet. – Bevallom, valamikor december környékén még nem gondoltam volna, hogy idáig jutunk az Eurochallenge-ben, s közben már a Magyar Kupát is megszerezzük.”
Mi volt a szezonjuk fordulópontja?
Több is volt. Az edzőváltást mindenképpen idesorolom, Dragan Aleksziccsel mintha minden helyére zökkent volna, de jómagam Willie Warren elküldését tartom az igazi fordulópontnak a Cholet elleni nyolcaddöntő után. Ő valahogy nem tudott beilleszkedni, nem úgy, mint a helyére érkezett Pilcsevics.
Ezek szerint megérte hazajönni Olaszországból, a Virtus Roma csapatától?
Olyannyira, hogy valójában pontosan ezért tértem haza. Az ilyen meccsekért, az ilyen sikerekért. Hosszú ideje érett bennem az elhatározás, hogy végre egy olyan csapatban kéne játszanom, ahol vezéregyéniség lehetek. Mint most a Szolnokban. Nagyon jól érzem itt magam, utólag azt mondom, könnyű döntés volt nyolc év után hazatérni.
Mennyire használt a Szolnoknak az Adria-liga? Hiszen a vezetőség úgy döntött, hogy a 2014–2015-ös idényben már végig a magyar NB I-ben szerepelnek..
Nem volt felesleges ez a két év, amelyből persze én csak néhány hónapot játszottam. Hozzászoktunk a sziklakemény, fizikális délszláv kosárlabdához, s azt is megszoktuk – bár ezt igazából nem lehet megszokni –, hogy a bírók mindig ellenünk fújnak. Így aztán cseppet sem zavart, hogy a sorsdöntő tartui mérkőzésen a játékvezetők bizony jócskán megfújták az észteknek a hazai pályát.
Képesnek tartja a Szolnokot az Eurochallenge megnyerésére?
Úgy fogalmaznék, hogy nem vagyunk gyengébbek a Ljubercinél, a Reggio Emiliánál és a Gaziantepnél. De a Final Four csak április 25-27-én lesz, és bő egy hónap alatt még sok minden történhet.
Zárszóként Tóth Zoltán, a Szolnoki Olaj ügyvezető igazgatója honlapunknak elmondta, még vizsgálják a lehetőségét annak, hogy pályázzanak a négyes döntő megrendezésére. Szolnokon nincs legalább 3000-es sportcsarnok, száz kilométeres körzetben Budapest vagy Debrecen jöhet számításba lehetséges helyszínként.
