A Flensburg által végül 30-28-ra megnyert finálé szünetében a műsorközlő odasétált a veszprémi tábor elé, és azt rikoltotta a mikrofonba: hullámozni fogunk, és úgy döntöttünk, hogy a magyarokkal kezdjük. Több okból is szimbolikus értékűnek tekinthettük e kezdeményezést, hisz egyrészt a szervezők legalább engedélyezték, hogy valamiben mi is elsők legyünk, másrészt a hullámzást valóban mi kezdtük, csak éppen jóval korábban, és a pályán.
Általános ugyanis a vélekedés, hogy a szombati elődöntő első félidejében három góllal is vezető Veszprém a Kiellel szemben magát verte meg, annyi indításgólt kapott. A nemzetközi közvéleményt nem is ez döbbentette meg, inkább a másik ágon a Barcelona kudarca a Flensburg ellenében. Pedig a kettő annyiban azonos tőről fakad, hogy míg a magyar bajnokság kétcsapatos, addig a spanyolt a gazdasági válság tulajdonképpen egycsapatossá szűkítette. A Barca pontveszteség nélkül zárt hazájában az élen, és részben talán e szokatlanul kényelmes szezonja miatt bukta el hatgólos előnyből a Flensburg elleni végjátékot. No meg azért, mert a „minden héten háború” típusú Bundesliga arra készíti fel az egyleteit, hogy bármely szituációban, bármely ellenféllel szemben legyen egy bevethető taktikai vagy összeállításbeli fegyverük.
A Veszprémnek bezzeg nem akadt válasza a Kiel hatos falára, és Ortega tréner egyetlen másodpercre sem merte lecserélni két klasszis, ám ezúttal nem villogó átlövőjét, Nagy Lászlót és Ilicset. Az is gerjesztette az indulatokat, hogy a hírek szerint Chema Kölnben szembesült azzal, hogy klubja az ő posztjára igazolná a Kiel még nem egészen 24 éves izlandi irányítóját, Palmarssont. Nos, ha így igaz, akkor spanyol barátunk az elmúlt két-három hónapban egyáltalán nem olvasott kézilabda témájú cikkeket, fórumokat, honlapokat, mert azok egy ideje már csócsálják ennek az ügyletnek az esélyeit.
A 29-26-os szombati végkifejletet azért mindenki elfogadta realitásként, a biztosítékot a vasárnap, a Barcelonától elszenvedett 26-25 csapta ki. Pontosabban nem is a vereség ténye, hanem annak módja, az, hogy a fehérorosz bírók a hajrában addig engedték támadni az egygólos előnyben lévő Barcát, amíg az gólt nem szerez. „Cserébe” elnézték Chemának, hogy e méltánytalanság miatt őrjöng, a palánkot rugdalja; régi igazság, hogy az a játékvezető tetteti magát vaknak és süketnek, akit azért támadnak, mert támadható.
