Sokszoros jubileum jegyében hozta tető alá Kű Lajos, az Aranycsapat Alapítvány fáradhatatlan elnöke az első Kocsis Sándor Emléktornát. A Ferencváros, majd a Honvéd, végül a Barcelona legendás jobbösszekötője 85 éve született, hatvan éve lett az 1954-es svájci világbajnokság gólkirálya és legjobb játékosa, s 35 éve távozott el az élők sorából.
Az első emléktornára eredetileg Kocsis három klubját (Ferencváros, Bp. Honvéd, Barcelona), valamint az egykori játékostársról elnevezett Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia csapatát hívták meg, de miután George F. Hemingway, a kispestiek elnöke feltételül szabta, hogy a Honvéd mindenképpen játsszon a katalánokkal, a szervezők eltekintettek a piros-feketék meghívásától, s helyükre egy másik Aranycsapat-tag, Grosics Gyula nevét viselő szegedi akadémia U19-es gárdáját invitálták.
A pénteki dunai hajókirándulást – amely természetesen a végletekig elbűvölte a katalán vendégeket – délután követte a torna két elődöntője a margitszigeti Iharos Sándor Atlétikai Centrum futballpályáján. A Barca 0-0-s félidő után 3-0-ra verte a Fradit, majd a Puskás Akadémia 2-0-ra a Grosics Akadémiát.
Azért a Barca az úr
A vasárnapi helyosztókat szép számú nézősereg tekintette meg az egykori Úttörőstadionban – a belépés díjtalan volt –, a szendvicsekről Wichmann Tamás mesterszakács, egykori kilencszeres világbajnok kenus legenda gondoskodott, eljött Dunai Antal labdarúgó olimpiai bajnok, az MLSZ szakmai ügyekért felelős alelnöke, s a kispadokon is legendás fazonok ültek: a Grosics Akadémia edzője az egykori ferencvárosi kedvenc, a kis „Taki”, Takács László, és Lipcsei Péter. És természetesen ott volt a névadó fia, ifjabb Kocsis Sándor is.
A bronzmeccset 1-2-es félidő után sorozatban négy gólt szerezve a Grosics Akadémia csapata nyerte meg a Ferencváros ellen.
A döntő felcsúti rohamokkal indult, a tavaszi Puskás-Suzuki Kupán a Real Madriddal szoros meccset játszó Puskás Akadémia U17-es csapatából sokan már az U19-esek között játszanak, így Sallai, Óvári és Damásdi is. Ám a katalánok átvészelték a felcsúti nyomást, és Aitor Cantalapiedra két góljával (különösen a második volt szép) 2-0-ra megugrottak. Szerencsére gyorsan jött a szépítés Damásdi révén, majd a szünet.
A második félidő is remek játékot hozott, de az eredmény már nem változott, 2-1-re győzött a Barca, és ezzel az első Kocsis Sándor Emléktorna győztese lett.
A torna legjobb játékosának, az MVP-nek a barcelonai Alex Correderát választották.
Nekünk azonban a Barca 188 centiméter magas, egy az egyben a fénykorában lévő Gerard Piquét idéző középhátvédje tetszett a legjobban. Az elegáns, magabiztosan szerelő, remekül fejelő centerhalf olykor megindult az ellenfél kapuja felé, ilyenkor nem lehetett megállítani. A neve nem más, mint Adriá Vilanova.
Igen, az idén április 25-én rákbetegségben elhunyt Barcelona-edző 17 éves fia.
„Még hogy Piquét idézné a játékom? Ugyan, ne túlozzunk. Annak viszont örülök, hogy jó meccset játszottunk a Puskás Akadémia csapatával, s hogy tornagyőztesek lettünk” – mondta, amikor gratuláltam neki a mérkőzés után. Nem akartam fájó sebeket feltépni, de végül megkérdeztem, milyen emlékeket őriz édesapjáról. „Hálát adok az életnek, hogy 17 évig mellette lehettem” – felelte.
