Június, Világliga, Dubaj: Szerbia–Magyarország 10-6. Július, Európa-bajnokság, Budapest: Szerbia–Magyarország 12-7. Augusztus, Világkupa, Almati: Szerbia–Magyarország 7-7, ám büntetőpárbaj után 11-9, ismét oda. Három finálé ugyanabban a szereposztásban, idén nyáron a harmadik jelentős férfi vízilabdatornán. És a harmadik vereség. A korábbi két döntőről többször elmondtuk, érdemi esélyünk nem is volt. Első alkalommal 3-0-s utolsó negyeddel sikerült 3-10-ről 6-10-re kozmetikázni a végkifejletet, a Margitszigeten félidőre 7-2-re léptek meg a szerbek.
Akik Kazahsztánban természetesen triplázásra készültek, a mieink pedig trónfosztásra. Bár jelentősen árnyalta az esélyeket, hogy a hatalomátvételre legméltóbb „királyfinkat”, Varga Dénest elveszítettük. Szombaton, az Egyesült Államok elleni, 7-5-re nyert elődöntő hajrájában ugyanis brutalitásért végleg kiállították, amiért egymeccses, automatikus eltiltás járt. Ráadásul ekkor ismét a szerbek tempóztak szembe, hiszen annak dacára, hogy a felismerhetetlenségig cserélték ki Eb-aranyérmes keretüket, a délszláv elődöntőben 7-4-re elporolták a horvátokat. Amúgy a három világversenyt tekintve egész nyáron egyetlenegyszer kaptak ki; történetesen a magyar válogatottól, még az Eb csoportrangadóján, 8-6-ra. A döntő persze mindig más műfaj, különösen Varga Dénes nélkül, erre utalt Benedek Tibor szövetségi kapitány nyilatkozata is az amerikaiak elleni, szombati sikert követően: „A győzelem megvan, de nagy árat fizettünk, Dumi nem játszhat a döntőben. Erről azért most beszélnünk kell. Nem lesz egyszerű, de meg fogjuk oldani.”
Sokáig úgy tűnt, sikerül is. Együttesünk többször is két góllal vezetett, először 4-2-re, utoljára 7-5-re. Ekkor azonban mintha a maga részéről befejezettnek nyilvánította volna a meccset, a lövések vagy elmaradtak, passzá gyengültek, vagy a blokkban haltak el, vagy telibe trafálták a kapust. Az ellenfél így 7-7-re egalizált, amivel picit talán saját magát is meglepte, hosszabbítás híján kezdődhetett a büntetőpárbaj.
Ebben sajnos egyértelművé vált a szerb mentális fölény: a mi kapunkba mind a négy löket monoton bezuhant, Decker sajátos bukó mozdulattal, eredmény nélkül kísérelt meg védeni, Bátori labdáját ellenben kipaskolta Zsivojinovics, Hosnyánszky pedig szétforgácsolta a felső lécet. Így az utolsó párnak már próbálkoznia sem kellett, a szerbek 4-2-re nyerték a büntetőpárbajt, 11-9-re meccset, és 3-0-ra az idei nyarat, a világgal és a magyar válogatottal szemben.
Benedek Tibor szövetségi kapitány első felindulásában csupán annyit sóhajtott a válogatott honlapjának, a Vlv.hu-nak nyilatkozva: ,,Nehéz most bármit mondani... A 7-7-tel nem volt bajom, az ötméterespárbajról azt gondoltam, hogy nem fogunk tudni kikapni, de sajnos nem így alakult.”
Csapatunk ezzel ezüstesőben töltötte az idei nyarat – ami azért nem ítéletidő.
