– Gondolt már rá, hogy ezzel a csodás eredménysorral, mindkét idei világverseny megnyerésével az év sportolója cím fő esélyese lett?
– Őszintén szólva még nem. Igazából az idén kitűzött céljaimat már elértem a szőnyegen. Magamért tettem, amit tettem, ettől persze az újságírók szavazásán is nyerhetek, s nyilván örülnék egy újabb címnek. Valóban ez volt az eddigi legjobb évem, ahol elindultam, ott dobogós lettem.
– Minek köszönhető a sikersorozat?
– Annak, hogy mindent megtettem érte, többet már nem nagyon tudtam volna. Az is fontos volt, hogy részben átalakítottuk a felkészülést, koncentráltabbá tettük több pihenéssel, regenerálódással, amivel kizártuk a fásultság lehetőségét.
– Melyik világversenyt nyerte nehezebben? Az Eb-n 35, a vb-n 32 akciópontot ért el.
– Finnországban nagyon jól ment, így Európa-bajnokként érkeztem Taskentbe, ahol figyeltek rám, nem titkos esélyesként kezeltek, mégis meg tudtam valósítani, amit akartam, minden meccsemet irányítottam, uraltam, még a döntőt is, ami a 2-1-es eredményből talán kevésbé látszik. Nem volt parádés meccs, inkább taktikai csata, a végére azért elfáradtam, de az orosz még jobban.
– Nem valamelyik olimpiai kategóriában, hanem 80 kilóban indult. Levon mindez a győzelme értékéből?
– Nem hinném, ez is ugyanolyan világbajnoki cím. Erős mezőny gyűlt össze, ugyanakkora, mint a többi súlycsoportban, tele világversenyes érmessel.
– Az előző évek sérüléshulláma, a 2012-es londoni olimpián elszenvedett térdszalagszakadás és a tavalyi bicepszszakadás után, amely miatt ki kellett hagynia a budapesti világbajnokságot, hogyan értékeli a mostani sikerszériát?
– Az idei Eb bebizonyította, hogy van értelme folytatnom a birkózást, a vb pedig azt, hogy felesleges fogyasztani, nyilván a sérülésekhez ez is hozzájárult. Rióig még van hátra két év, ráérek foglalkozni azzal, hogy ott mi lesz. Egyébként szándékom szerint lefogyok majd 75 kilóra.
– Egy éve, amikor a televíziós kommentátori székből szemlélte a hazai vb eseményeit, gondolta volna, hogy mostanra idáig jut?
– Nagyjából ez volt a tervem, de persze nem tudhattam, hogy sikerül-e megvalósítani. Akkor kipróbálhattam magam egy másik területen, talán nem is vallottam szégyent, de nyilvánvaló, hogy a szőnyegen a helyem.
– Mennyire motiválta, hogy a taskenti vb-n már édesapaként szerepelt?
– Természetesen nagyon. Már a felkészülést is össze kellett egyeztetni a gyermekszületéssel és az első hetekkel, szerencsére sikerült. Nehéz volt elválni a családtól, de annál kellemesebb hazatérni, persze érkezéskor még csak én örültem a babának, nem ő nekem
