Olimpiai, kétszeres világ- és hatszoros Európa-bajnokként Berki Krisztián az első helyen került be a lólengés döntőjébe a nanningi torna-világbajnokságon, és közép-európai idő szerint szombaton reggel a fináléban is a legjobbnak bizonyult. Az eredményhirdetés után értük el.
– A londoni olimpia óta két Eb-ezüstöt szerzett, tavaly pedig az antwerpeni vb-n nem jutott be a döntőbe, de mintha az rázta volna meg igazán, amikor az idei magyar bajnokságon nagyot hibázott, leesett a lóról, és akkor volt egy kifakadása. Nevezetesen kibökte: úgy érzi, mintha már kezdenék leírni. Nagyon mély gödörben volt?
– Mondhatom, hogy igen, mert sok minden történt London óta, és nem találtam önmagamat. Most viszont szerencsére sikerült kimásznom ebből a gödörből, helyére került a lelki békém. Így ez a vb nagyon fontos pontja lett a pályafutásomnak. Igazság szerint egyébként már előtte, a szombathelyi világkupán, amit megnyertem, éreztem, hogy jó úton járok, és a világbajnokságon is képes vagyok arra, amit elterveztem.
– Ha már a szombathelyi világkupát említi, ott éppen az a horvát Filip Ude lett az ezüstérmes, a pekingi olimpia második helyezettje, aki most a világbajnokságon is második lett, de már jó ideje nem volt komoly eredménye. A döntő előtt hogy számolt, ki lesz a legnagyobb ellenfele?
– Ezen nem nagyon gondolkodtam, próbáltam csak saját magamra figyelni, és a selejtező után az edzéseken az járt a fejemben, hogy a döntőben is hiba nélkül mutassam be a gyakorlatomat. A fináléban, ahol hetedikként szólítottak, nem is néztem az előttem levők gyakorlatait.
– Amikor odalépett a szerhez, azt sem tudta, hogy milyen pontszám kellene az aranyéremhez?
– Nem tudtam. A nézőtérről időnként a zajokat érzékeltem, de ez sem befolyásolt, abszolút tiszta fejjel tudtam odaállni a lóhoz.
– Tavasszal a szófiai Eb-n szemre nem hibázott, és 15,633-mal lett ezüstérmes. Most a selejtezőben 16,066-ot, a döntőben 16,033-at kapott. Mi a jelentős különbség magyarázta?
– Az Eb-n azért az egykápás rész kicsit „maszatos” volt a gyakorlatomban. Az egyik mozdulat kissé összenyomott, mélyebbre kerültem, s bár utána egyből megtaláltam a helyes ritmust és már nem volt semmi bizonytalanságom, a pontozók mindent láttak. Most viszont „egyben” volt a gyakorlatom, és a kiviteli pontszámom is mutatja, hogy majdnem százszázalékosan végre tudom hajtani.
– Említette, hogy csak magára figyelt, de azt meg kell kérdezni: miként fogadta, hogy az idei Európa-bajnok Max Whitlock nem jutott be a döntőbe? (A brit versenyző az Eb-t 16,166-nal nyerte meg, de most a vb-n a selejtezőben csak 15,233-at kapott. Az egyéni összetett döntőben viszont 16,000-t – a szerk.)
– Sajnáltam, mert a kiinduló pontszámokat nézve neki van a legerősebb gyakorlata, és vártam volna, hogy újra összecsapjunk. De hát ilyen az élet A döntőben azért így is volt egy angol, Daniel Keatings, és neki is nagyon erős gyakorlata van. Max egyébként az egyéni összetettben ezüstérmes lett, ez nagyon nagy eredmény, és szerintem ez kárpótolja.
– Azután, hogy a selejtezőt még a múlt szombaton rendezték, mennyire volt nyomasztó, hogy a szerenkénti döntőig még egy hetet várnia kellett?
– Vasárnapra pihenőnapot kaptam, hétfőtől pedig edzettem. Napi egy edzésem volt, és ezt próbáltuk úgy belőni, hogy a finálé időpontjára essen. Tulajdonképpen lemodelleztük a döntőt, a melegítéssel együtt. Még a várakozást is „elpróbáltam” a szólítás előtt, és utána megcsináltam a versenygyakorlatomat. És ebben egyszer sem hibáztam.
– Hallottuk a nem éppen megnyugtató híreket, hogy fáj a válla. Ez mennyire hátráltatta?
– Sajnos már nemcsak fent a lovon érzem, hanem most, ahogy beszélgetünk is, nehezemre esne felemelni a kezem Az orvosunk és a gyúrónk azonban mindent elkövetett, hogy amikor kell, rendben legyen. És a döntőben szerencsére ezt a fájdalmat is ki tudtam zárni, és inkább most sem akarok erre gondolni. Már csak azért sem, mert itt van előttem a világbajnoki aranyérem.
