Mocsai Lajos augusztus 31-én bejelentett távozásával kész és sürgető helyzet állt elő, hiszen a fiúk október 29-én kezdik az Eb-selejtező sorozatot, és a riói olimpiára – a vb-kvalifikáció elbukása miatt – már csak a 2016 januári, lengyelországi kontinenstornáról vezet egy keskeny út. Úgyhogy kapitány kerestetett, és kapitány találtatott. Méghozzá legalább két, alapvető szempont mentén. Az egyik, hogy az illető legyen megfellebbezhetetlen szaktekintély és súlyos egyéniség, mert kulcsjátékosaink némelyike az utóbbi időben mintha kezdett volna „önjáróvá” válni. A másik, hogy a kiszemelt értsen szót a hazai élklubokkal. Ez utóbbi kitételnek sajátos módon azért felel meg jobban Talant Dujsebaev, mint magyar kollégái, mert a kirgiz születésű, szovjet színekben világsztárrá emelkedett, 46 éves sportember „kézilabda spanyol”, ezért a veszprémi Carlos Ortegával és a szegedi Juan Carlos Pastorral is egy nyelvet beszél.
Így aztán a hazai szövetség illetékesei addig szűkítették a jelöltek körét, míg meg nem állapodtak a FÁK-színeiben játékosként 1992-ben Barcelonában olimpiai bajnok, spanyolként kétszeres olimpiai bronzérmes (1996, 2000) szakembernél, aki jelenleg a lengyel Kielce vezetőedzője. És az is marad, hiszen 2017 nyaráig érvényes a szerződése, így „kétlaki” életet él majd.
Annak idején, a Ciudad Real, majd az abból sarjadzott Atlético Madrid mestereként Dujsebaev többször is vendégeskedett Veszprémben, és rendre azon bosszankodtunk, hogy addig-addig presszionálta a bírókat állandó műsoraival, míg végül rendre célba ért. Mostantól viszont végre értünk cirkuszol majd, nem ellenünk.
