Bár decemberben Magyarország és Horvátország közösen rendezi a női kézilabda-Európa-bajnokságot, a sorsolás, a csoportbeosztás alapján ennek előnyeit mintha csak a szomszéd élvezné. A mi csapatunk ugyanis az irdatlanul erős alapnégyes – tagjai még a spanyolok, az oroszok, a lengyelek – után a középdöntőben minden bizonnyal szembetalálkozik a dánokkal és a norvégokkal is, és legalább egyiküket meg kell előznie ahhoz, hogy részese lehessen a négyes budapesti végjátéknak.
Önmagában elég riasztó adat, hogy az eddigi tíz kontinenstornából ötöt nyertek a norvégok, hármat a dánok – egyet-egyet a magyarok és a montenegróiak, ők legutóbb éppen a norvégokat gyűrték le kétszeri hosszabbításban a fináléban –, de ha ez nem lenne elég, tíz esztendeje, amikor mi lehettünk a házigazdák, együttesünk két vereséggel zárt harmadikként: a második csoportkörben a dánok 24-23-ra legyőzték, majd az elődöntőben a norvégok 44-29-re szétszaggatták lányainkat. Utóbbiaktól hat évvel korábban, 1998-ban, Hollandiában az Eb hasonló fázisában 28-14-es, 2010-ben, Lillehammerben pedig egészen elképesztő, 34-13-as leckét kaptunk.
Ezért is hangzott számunkra valamelyest megnyugtatóan, hogy idén a norvégok két legfénylőbb klasszisa, az egyaránt Győrben légióskodó Katrine Lunde és Heidi Löke kihagyja az Eb-t. A kapus babát vár, a beálló pedig már cseperedő fia miatt mondta le júliusban átmenetileg a válogatottságot – csakhogy igen rövid lett ez az átmenet, hisz a minap megváltoztatta elhatározását, és közölte, ha szükség van rá, visszatér a keretbe.
Hát persze, hogy szükség volt. A 31 éves, 134-szeres válogatottat örömmel fogadta Thórir Hergeirsson szövetségi kapitány, Löke pedig egy norvég újságírónak ekképpen indokolta döntését a kontinenstorna honlapján: „Egyszerűen túlságosan nehezemre esett tévén nézni a csapatot. Így, mivel sikerült a mindennapi életem gyakorlati dolgait rendezni, visszatértem. A vőlegényem és a családom nagyon sokat segít azzal, hogy vigyáznak a fiamra, Alexanderre, aki Magyarországon jár iskolába. Amíg a gyerek kisebb volt, megtehettem, hogy a válogatott-összetartások idejére hazavittem a rokonokhoz Norvégiába, de az iskolából már nem vehetem ki, amikor csak akarom.” Szerencsés egybeesés, hogy a magyarok és a horvátok közösen rendezik az Eb-t, ráadásul a norvég válogatott a „magyar ágra” került, ezt Heidi sem tagadja: „Igen, ez óriási, ennél már csak az lenne a szebb, ha a csoportmeccseinket Győrben játszhatnánk. Reggel felkelnék otthon, elvinném a gyereket az iskolába, este pedig mehetnék a meccsre. De Debrecenben is remek lesz, négyórányi autóút csak Győrtől, Alexander gyakran meglátogathat majd.”














Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!