Csapatunk a hatodik hellyel a kitűzött cél alsó peremébe kapaszkodott bele. Kedélyekben és teljesítményekben is hullámzó torna végkifejlete ez; önmagában nem tragédia ötről a hatra jutni, a vb-selejtező vasárnapi sorsolása szempontjából is egyre megy.
Hiszen kilenc párba osztják a csapatokat, az Eb első 11 helyezettje – kivéve a majdani győztest és a vb-házigazda Dániát – lesz a kilenc kiemelt, és a második kasztból balszerencsénkre jöhetnek az oroszok, a szerbek, a horvátok, elviselhetőbb esetben az ukránok, a csehek, az izlandiak, a szlovének, optimumként az osztrákok és a szlovákok. A 2016. tavaszi olimpiai kvalifikációs tornát tekintve lehet lényegi különbség az 5. és a 6. pozíció között, hiszen a jövő decemberi vb 2–7. helyezettjei nyernek selejtezési jogot, mellettük pedig a mostani Eb-ről az a két együttes, amely a vb-n kimarad az első hétből. Azaz a franciák eggyel elénk kerültek e még képzeletbeli várólistán.
Mindez e pillanatban persze még hipotézis. Németh András szövetségi kapitánytól ezért konkrétabb témákban kértünk értékelést, elsőként az aktuális helyosztóról: „Minden mérkőzésünkön változtatni kellett, ez is úgy kezdődött, hogy az előző meccs legjobbjai nem tudták ugyanazt a teljesítményt nyújtani, ezért az első félidőben nagyjából folyamatosan hátrányban voltunk. Csak egy rövid szakaszban vettük át a vezetést, így azt gondolom, hogy a francia csapat megérdemelt a győzelmet.”
Összességében nehéz tízpercnyi távolságból a komplett Eb-produkciót elemezni, de Németh röviden vállalkozott rá: „Az volt a célunk, hogy három helyszínen játszhassunk, ezt megvalósítottuk. A vesztes mérkőzéseken is szorosan ragadtunk az ellenfélre, nagyon kevés hiányzott. Például egy igazi vezér, különösen ennek a nagyon fiatal csapatnak, olyan, mint Görbicz Anita. Nélküle most ez volt a realitás. Ami az előzetesen emlegetett hiányposztokat illeti, a kapuban végig kiváló teljesítményt nyújtottunk, erre semmi panaszunk nem lehetett, és beállóban is voltak Mayer Szabinának fantasztikus szakaszai. A szélsők viszont nem játszottak úgy, ahogyan azt az előkészületi mérkőzések alapján reméltük.”
Természetesen szó esett a távlatokról is, és látómezőnk, mondani sem kell, 2016-ig, Rióig terjed. Ezzel kezdte Németh András is: „Az olimpián mindenképpen szeretnénk részt venni, ehhez igazítjuk a célokat. Görbicz Anitára a jövő nyári vb-selejtezőn még nem számíthatunk, a decemberi, dániai világbajnokságon talán már igen. Ahogyan mondtam, ő az a vezér, akire a többiek támaszkodhatnak, de már feltűntek olyan fiatalok, akik hosszú távú bizalmat érdemelnek, és az idősebbekről sem mondunk le, mert azt hiszem, akár Triscsuk, akár Bulath teljesítménye is azt igazolta, hogy itt a helyük. Az egygólos mérkőzések is azt mutatják, mennyire sűrű a mezőny, én pedig bízom benne, hogy azokat a mérkőzéseket, amelyeket most elveszítettünk, a jövőben megnyerhetjük.”
Ehhez már csak az kell, hogy amelyeket eddig megnyertünk – például a románok ellen, a hajrában fordítva –, azokat cserébe ne veszítsük el.
