Miközben édesapjuk beszél, fiai szerényen hallgatnak, néha bólogatnak, mosolyognak. Megkérdezem tőlük, hogy egymással bokszoltak-e már valaha, s kiderül, hogy a Klicsko fivérekkel együtt vallják, testvérként nem emelnek kezet a másikra. Pontosabban egyszer, egy diákolimpiai döntőben összehozta őket a sors, de némi „árnyékolást” követően Roland feladta a meccset, mert neki már volt ilyen címe, s Viktor megtámogatta 500 forinttal Utóbbi beceneve nem hiába Vigyori, mindig vidám, s melegszívű, annak idején, amikor apja hobbibunyósként valakit leütött az edzésen, mondta neki: „Kérjél tőle bocsánatot!” Azóta persze már ő is odacsap, idén a magyar bunyósok között ő szerezte a legtöbb nemzetközi érmet a felnőtteknél. „Az EU-bajnoki bronzra vagyok a legbüszkébb” – árulta el. Roland meg az ifjúsági Eb-aranyra, még tavalyról, neki aztán kézműtét miatt hónapokat kellett kihagynia. Mindkettejük célja szerepelni legalább két olimpián, de mindenben azért nem értenek egyet, hiszen egyikük Pacquiaót, másikuk Mayweathert tartja a körvonalazódó profi csúcstalálkozó esélyesének.
Januárban Kubába mennek edzőtáborba a felnőttválogatottal, apjuk itthon marad, s vívja tovább a maga csatáját: „A spártai harcosok jelmondatát valljuk: tisztesség, alázat, becsület. S azt sem tagadom, nálunk első az ökölvívás, második a család, volt, hogy a karácsonyi pénzből vettem el, hogy kifizessük a terem gázszámláját.” S hogy ehhez mit szól a feleség, s édesanya? „Betyár az, keményebb, mint mi.”
No, ezt az egyet nehezen hiszem.
