A Győr rendíthetetlen, a Ferencváros esélyt sem kapott

A tartalékos Győri ETO egyetlen kapusa, Herr Orsolya bravúrjaival 31–26-ra verte az FTC-t.

Ch. Gáll András
2015. 01. 21. 19:56
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ha nem is „most vagy soha”, de legalábbis „ha nem most, akkor mikor?” hangulatban kezdett az FTC-Rail Cargo Hungaria a női kézilabda-bajnokság esti, győri rangadóján az erősen tartalékos házigazda ellen. Bizakodását nemcsak az táplálta, hogy az együttes magára talált, és ennek jeleként múlt szerdán tíz góllal, 38–28-ra diadalmaskodott Siófokon, hanem az ellenfél gondjai is. A hazaiak ugyanis a babáját váró Katrine Lunde és Görbicz Anita mellett sérült alapjátékosok sorát nélkülözték. Ha azonban nem azt lajstromoztuk, ki hiányzott, hanem azt, ki állt csatába, a magyarok mellett a norvég Löke, a spanyol Macarena, az orosz Szen és az ujjtörése után visszatért német Müller személyében négy nemzet klasszisai várták az összecsapást. A horvát Litrét nem feltétlenül soroljuk ebbe a kategóriába, de a védelemben verőemberként ő is helytállt.

Ambros Martín, az ETO mestere nem véletlenül mondta, hogy csapata így is kész arra, hogy bárkit legyőzzön, a ferencvárosi Elek Gábor ellenben úgy fogalmazott: az ellenfél bizonyára sebzett vadként fog küzdeni, az övéi pedig akkor követnék el a legnagyobb hibát, ha túlságosan rágörcsölnének erre a találkozóra.

Nos, nem tették. Átlagos fordulatszámon és lelki töltettel pörögtek, és ugyan így is vezettek 2–0-ra, de az ETO már 5–3-nál ugyancsak kettővel lépett meg, majd szünetre 14–10-re növelte előnyét. A vendégeken továbbra sem érződött, hogy akár hegyeket is képesek lennének megmozgatni, a győriek tízéves hazai veretlenségének elvételéhez – magyar bajnokin legutóbb 2004 őszén kaptak ki saját pályájukon, akkor a Dunaferrtől – pedig minimum ennyi kellett volna.

A Győr egyedüli kapusa, Herr Orsolya remeklésével, Löke és Kovacsics góljaival végig rendíthetetlenül haladt és érkezett el a 31–26-os sikerhez, Ambros Martín joggal lelkendezett: „Ennek a csapatnak nagyon nagy szíve van, a játékosok soha nem adják fel. Amikor a legnagyobb a baj, akkor adják ki magukból a legtöbbet, és ez fantasztikus!”

Herr Orsolya is az volt, ő így fogalmazott: „Örülök, hogy hozzá tudtam tenni a csapat sikeréhez, nemcsak átlövéseket, hanem ziccereket is fogtam.”

Így kell tennie a Bajnokok Ligája középdöntőjének február 1-jei rajtján, a norvég élklub, a Larvik ellen is. Bár addigra bizonyára kap maga mellé – semmiképpen sem maga elé – egy hasonló szintű kapust.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.