Az ezredforduló környékéig szó sem esett újabb nekirugaszkodásról, már csak azért sem, mert az olimpia az elmúlt fél évszázadban más dimenzióba lépett, a miénkhez hasonló méretű nemzetgazdaság csupán egyszer jutott rendezési joghoz: Athén 2004-ben, de a görögök is csak a hagyománynak köszönhetően. Azzal azonban, hogy a NOB az Agenda 2020 programcsomagban egyrészt az olcsóbb és puritánabb, másrészt a városok, különleges esetben akár országok között megosztható játékok mellett foglalt állást, új helyzet állt elő. Ennek ismeretében pendítette meg tavaly szeptemberben Schmitt Pál, a MOB tiszteletbeli elnöke, a NOB tagja a 2024-es kandidálás lehetőségét, és Borkai Zsolt, a MOB elnöke december 12-én már bejelentette: a magyar sport- és gazdasági élet fontos szereplőit kérte fel arra, hogy vegyenek részt a pályázatról szóló döntés előkészítésében. E folyamat de facto pénteken tetőzhet, de jure pedig szeptember 15. az utolsó időpontja a rendezési szándék hivatalos jelzésének.
Pontosan két évre rá, 2017. szeptember 15-én Limában, a NOB 130. ülésszakán születik majd meg a döntés. Akkor már valószínűleg csak három-négy jelölt versenyez majd – mint a közelmúltban a hasonló alkalmakor –, és már a legjobb három közé sem tűnik egyszerűnek bekerülni. Hiszen biztosan pályázik Róma, német részről Berlin vagy Hamburg, feltehetően Isztambul, aztán a Londonnal szemben a célegyenesben alulmaradt Párizs, az esélylatolgatások a Dél-afrikai Köztársaságot és a sportban már „mindenevő” Katart is említik.
Külön mondatot ér meg Boston, mert bár mi úgy gondoljuk, a 2016-os riói rendezés után legkorábban 2028-ra kerülhet képbe ismét Amerika, odaát az északi szubkontinensen egyáltalán nem érzik úgy, hogy a déliekkel e tekintetben közösködniük kellene. Az Európánál kétszer nagyobb Észak-Amerika legutóbb 1996-ban rendezett olimpiát, Amerika keleti partvidéke – bár Georgia állam ott fekszik, Atlanta városa igen messze található az Atlanti-óceántól, a helyiek is inkább a „fülledt déllel” azonosítják – pedig még sohasem.
