Lassan kezdi azt hinni az ember, hogy amit általában erős, kimeríthetetlen hátországú válogatottakról mondanak, az az ETO-ra is igaz: soha nem lehet tartalékos. Pedig általános vélemény, hogy a kapuban Katrine Lunde, átlövőben Eduarda Amorim, irányítóban pedig Görbicz Anita nem pótolható, legfeljebb helyettesíthető. Lunde és Görbicz esetében persze balszerencséről végképp nem beszélhetünk, hisz babát várnak, ami áldás; no de az, hogy a Lunde helyére szerződtetett horvát válogatott Grubusic is térdszalagszakadást szenved, az ugyancsak kidőlt Orbán Adrienn posztjára, jobbszélsőnek igazolt Knedlikovának pedig gyakorlatilag érkezésekor eltörik az orra, már nem is pech, hanem szinte fátum.
Ambros Martín vezetőedző klubja honlapjának nyilatkozva pontosan érzékelteti, hogy több szempontból is milyen embert próbáló helyzetbe került az ETO: ,,Nem csak a kieső játékosok, sőt, kulcsjátékosok száma okoz nehézséget, pedig már önmagában az is kemény. Sokkal nehezebb ezt a szituációt mentálisan kezelni, ez nagyon nagy megpróbáltatások elé állít bennünket. Ennek ellenére borzasztó büszke vagyok a csapatra, hiszen a Fradi ellen is megmutatta, hogy képes semmi mással nem foglalkozni, csak a játékkal, a győzelemmel, harcol az utolsó erejéig. Azt hiszem, életünk legnehezebb időszaka előtt állunk – ami a pályafutásunkat illeti. Hétről hétre építjük az álmainkat, rövid távokban gondolkodunk, csak így lehet építkezni. Természetesen tudomásul kell vennünk, hogy ez már a Bajnokok Ligája középdöntője lesz, nagyon erős csapatokkal kell játszanunk. Fizikailag, azt gondolom, rendben vagyunk, a nagy feladat most az, hogy hatalmas fegyelemmel képesek legyünk az eltervezett taktika mentén játszani, ehhez pedig mentális erő szükséges. El kell ültetni a fejekben azt, hogy a meccseken minden egyes pillanat, minden egyes akció, gól, hatalmas jelentőséggel bír. Én ezt tekintem legnagyobb kihívásomnak jelenleg.”
No meg természetesen azt, hogy a BL-középdöntő rajtján mindjárt a Larvik érkezik vasárnap este vendégségbe. A cél a nehézségek ellenére a szokásos: a csoportelsőség. Nem csupán azért, mert Győrben ez a mérce, hanem azért is, mert a negyeddöntőben az elsők negyedikeket kapnak ellenfélül. Az elsőségért zajló harcban a fő rivális az előző körből ugyancsak a maximális nyolc pontot behozott Larvik, amely felvonultatja a norvég kézilabdázás színe-javát; mínusz Lökét, Lundét és a minap, még sérülésből lábadozó állapotban leigazolt Grimsbőt. A vasárnapi siker tehát amellett, hogy gyakorlatilag továbbjutást ér, elsőséggel is kecsegtet, mert a Győr a folytatásban valószínűleg oda-vissza elintézi Szűcs Gabriella csapatát, az erdélyi Nagybányát, azaz Baia Marét és a francia Metzet, a Larviknak viszont meggyűlhet a baja a Viborggal is. Illetve először remélhetőleg az ETO-val.
Martín szerint a következő a feladat: „A norvégok bizonyára nagyon szeretnének megverni bennünket, nyáron is nagy önbizalommal játszottak ellenünk, és akkor sikerült is nekik. Mivel ők az egyik favorit nemcsak a középdöntőből való továbbjutásban, hanem a FINAL4-kvalifikációt illetően is, nagyon kemény meccsre számítok. Ellenük bármi fontos lehet, a lényeg, hogy meg tudjuk akadályozni, hogy azt játsszák, amit tudnak.”
A mester bizonyára arra célzott, hogy meg kell állítani az ellenfél rohanását, az ,,északi vihart”. A kapuban ismét kulcsszerep vár Herr Orsolyára, de miután múlt szerdán a ferencvárosiak 23 löketét védte ki, nem érdemes túlaggódni a témát.
A BL-középdöntő 2. csoportjának állása: 1. Győr 8 pont (125-89), 2. Larvik 8 (106-94), 3. Metz 4, 4. Viborg 3, 5. Sävehof 1, 6. Baia Mare 0.
