Klasszikus stílusú férfi 50 kilométer. A versenyek versenye. Sífutásban mindenképpen. Ám valamennyi fizikai sportágat beleértve is az emberi kitartás, küzdőképesség és leleményesség egyik legnagyobb próbája. Olyan viadal, amiről csak himnikusan, pátoszos jelzőket használva illik beszámolni. S Magyarországról, nem is annyira leküzdhetetlen földrajzi, mint inkább eszmei távolságból kissé irigykedve, keseregve: be’ kár, hogy mi ebből kimaradunk.
Igazából el sem tudjuk képzelni, mit is jelent Skandináviában, jelen esetben Svédországban az északisí-világbajnokság. Talán ahhoz hasonlíthatjuk, ha Magyarországon a kajak-kenu vb-t ötvözzük az úszó Eb-vel: nem csupán két nap, hanem másfél héten át húsz-harminc ezres szurkolótábor, amelyben XVI. Károly Gusztáv svéd király olyan természetességgel vegyül el, mint Angela Merkel német kormányfő a német futballrajongók között. Más irányból közelítve: Svédországban momentán a legkedveltebb sífutó, Charlotte Kalla népszerűsége vetekszik a világszerte ismert labdarúgóéval, Zlatan Ibrahimovicéval.
Kalla kisasszony nem is okozott csalódást, múlt hét kedden – a király jelenlétében – megnyerte a 10 kilométeres szabad stílusú versenyt, de szombaton, a királynői számban, a klasszikus 30 kilométeren be kellett érnie a harmadik hellyel a két norvég csillag, Therese Johaug és Marit Björgen mögött.
A világbajnokságot persze nem az a viadal, hanem a férfiak 50 kilométeres távja zárta. Maratoni, hó- és időjárásviszonyoktól függően két-két és fél órás küzdelem. Tegnap a hóesés még embert próbálóbb körülményeket teremtett a szokásosnál. Alapvetően kétféle forgatókönyv lehetséges. Egy vagy néhány sífutó hatalmas iramot diktálva lerázza a többieket, avagy együtt marad a mezőny, és a sprinterek döntik el a befutót. Az utóbbi eset általában Petter Northugnak kedvez, aki 2010-ben Vancouverben éppen így nyert. Csak éppen a norvégok fenegyereke tavaly Szocsiban betlizett az olimpián, a szabad stílusú 50 kilométeren is leszakadt az utolsó kilométereken, s itt, Falunben a 30 kilométeres üldözéses versenyt és a 15 kilométeres egyéni indítások futamot is lényegében feladta (még ha teljesítette is a távot). Ám tegnap már nem volt mire tartalékolni, mindent kiadhatott – és ki is adott – magából.
Hogy az 50 kilométer mit is jelent a sífutók között, arról az is árulkodik, hogy a világkupa éllovasa, a norvég Martin Johnsrud Sundby, aki betegség miatt a vb eddigi valamennyi számát kihagyta, ott volt a rajtnál, csakúgy mint az immár 37 éves cseh Lukás Bauer, aki a Tour de Skit már kétszer is megnyerte, de olimpiai és világbajnoki aranyérme még nincsen.
Továbbra sem, pedig tegnap kiválóan taktikázott. Az 50 kilométeres sífutás kicsit a Forma–1-hez is hasonlatos, itt nem kereket, hanem sílécet lehet menet közben cserélni kétszer is. Nos, Bauer a második cserével egyedül kivárt egészen az utolsó körig, 45 kilométerig, azaz a hajrát frissen vakszolt lécekkel kezdhette meg. Ennek megfelelően óriási iramot diktált, sorra szakadtak le az emberek az addigi húszfős élbolyból. Egy ember azonban, aki az utolsó métereken legyőzhetetlen, bírta az iramot. Petter Northug az utolsó kaptatón feljött negyediknek, igazolva, hogy a norvégok síléccel a lábukon születnek, az utolsó kanyart ő vette a legszűkebben, s a célegyenesre már harmadikként fordult. Ott pedig már nem volt ellenfele, nagy fölénnyel siklott át elsőként a célvonalon; Lukás Bauer ezúttal is kénytelen volt beérni a második hellyel.
Ahogy Northug kilő Bauer és Olsson között
A sífutás valahol még ma is a sport hőskorszakát idézi. Itt előfordulhat, hogy ugyanaz az ember győz az 1,4 kilométeres sprintben, mint az 50 kilométeres maratonin. Petter Northug a sportág első – és még valószínűleg hosszú időre egyetlen – alakja, aki valamennyi távon világbajnoki címmel büszkélkedhet.
Minden idők egyik legnagyobb sportolója.
