Kezdjük egy provokatív kérdéssel. A két évvel ezelőtti egri történések, az akkori edzőváltás után az élet most adott némi elégtételt?– Nincs szó elégtételről. Most a válogatottról van szó, feladatokról van szó, és arról, hogy a csapat kijusson, és jól szerepeljen a riói olimpián. Új impulzusokra van szükség a válogatottnál, és Benedek Tibor engem választott erre a feladatra – mondta Gerendás György.– Nagy a baj?– Nem. Ugyanakkor azt sem lehet mondani, hogy minden tökéletes. Ezt kívülről is lehetett látni, és a Tiborral folytatott beszélgetések is arról szóltak, hogy valami hiányzik. Ennek érdekében pedig váltani kellett.– Kell mondjuk egy Gerendás György-féle tűz és valami vad izgalom a csapat számára?– Nem tudom, hogy ez kell-e. De ha engem választottak, nyilván szüksége van arra a Gerendás Györgységre, arra az emberre, aki és ami én vagyok. Az ember legkevésbé önmagát látja jól, így én sem látom tökéletesen azt, amilyen a parton vagyok. De talán pozitívum, hogy mindig magamat, mindig a maximumot adom.– Nem kérték azt, hogy azért ebből a maximumból egy kicsit vegyen vissza a válogatottnál?– Ha visszavennék, már nem magamat adnám. És ha másra lenne szükség, akkor nem engem választottak volna, vagy tévedek?– Meglepte ez a felkérés?– Nagyon meglepett. Tibi pedig örült neki, hogy sikerült meglepnie. Amikor arra kért, hogy találkozzunk, és beszélgessünk a csapatról, azt hittem, pusztán véleményt kér tőlem. Aztán rátért a lényegre, s kiderült, egészen más céljai vannak velem kapcsolatban.– Ha a pályafutása egészét nézi, hová helyezné el ezt a felkérést, ezt a feladatot?– Mivel inkább a pályafutásom végén vagyok, mint az elején, ezért azt mondom: egy jópofa ajándéknak fogom fel. Olyan ajándéknak, amelynek igazán nagy súlya van. Nem mindennap adódik ilyen az ember életében, erre nem lehetett nemet mondani.
origo.hu
Szijjártó Péter: Magyarország kiváló példa a különböző nemzetiségek és vallások békés együttélésére
