– Gondolatban most hol van?
– Most itt, a csarnokban. Ilyenkor természetesen a feladataimra koncentrálok, de amint vége az edzésnek, rohanok haza a kisfiamhoz – mondta Görbicz Anita, aki a Győri Audi ETO KC média nyilvános edzésére készülődött.
– Könnyen megtalálták a ritmust, beállt már a napirendjük?
– Ezzel nincs gondom. Megvan az étkezések időpontja, az éjszakát rendesen átalussza, és amúgy is nagyon jó, kiegyensúlyozott, mosolygós baba a kisfiam. Ha jövök az edzésekre, akkor az édesanyám vagy a párom marad mellette, szerencsére családon belül meg tudjuk oldani, hogy ki vigyáz rá, és mindenkivel remekül elvan. Ez megnyugtató számomra, hiszen ha sokat sírna, az rám is hatással lenne. Így nyugodtabban tudok dolgozni.
– Hiányzott már, hogy ismét a pályán legyen?
– Vártam már. Hiányzott a kézilabda, ugyanakkor nagyon jól el voltam és el is vagyok otthon. A terhességemet is kifejezetten élveztem, a végét jól viseltem, szóval ez az anyaság, ezek az új érzések engem nagyon elégedetté tesznek. Kellett már ez a kihagyás a pályafutásomban, szükségem volt egy kis pihenőre, feltöltődésre, és a babavárás, valamint Boldizsár születése megadta azokat a plusz energiákat, amelyekre vágytam.
– A hétvégén megkezdődik a Bajnokok Ligája csoportköre, ön is pályára lép a Szkopje otthonában?
– Nem hiszem, hogy olyan sok szerepet kapnék még ezen a mérkőzésen. Korábban a Budaörs ellen, majd itthon a Mosonmagyaróvár ellen játszottam. Furcsa érzés volt ismét pályára lépni, talán azért is, mert még nem tartok ott, ahol szeretnék. De azon vagyok, hogy minél jobb formába lendüljek, rengeteget dolgozom érte.
– Milyen változásokat él át?
– Rá kellett jönnöm, hogy az nem úgy megy, hogy egy év kihagyás után visszatérek, és minden úgy történik, mintha ki se maradt volna az az egy esztendő. A dinamika, a gyorsaság még hiányzik a játékomból. Gondolatban ott vagyok, meg tudnám csinálni az akciókat, de gyakorlatban még vannak zökkenők. Úgy érzem, az edzéseken napról napra jobb formába lendülök, de kell még egy kis idő ahhoz, hogy azt mondhassam: íme, itt van a régi Görbicz Anita.
– Türelmes tud lenni?
– Abszolút. És nem csak én törekszem erre. Türelemre intett Ambros Martín és Németh András, a női válogatott szövetségi kapitánya is. Tudom, hogy még időre van szükségem, és ezért nem is idegesítem magam azon, ha éppen nem sikerül valami úgy, ahogyan elképzeltem. Amúgy ez is egy változás az életemben. Most sokkal könnyebben túl tudom magam tenni kisebb dolgokon, nem bosszankodom annyit.
– Azt már tudjuk, hogy milyen elvárásai vannak önmagával szemben. Milyen célokat fogalmazott meg idénre a csapat?
– Szeretnénk ismét BL-t nyerni, valamint a kupát és a bajnokságot is, de nem sulykoljuk ezt minden áldott nap, inkább lépésenként haladunk előre, igyekszünk minden egyes mérkőzésre jól felkészülni. És ami nagyon fontos, megóvni magunkat a sérülésektől. A csapategység és a hangulat úgy tűnik, nagyon jó ehhez az úthoz.
– És mi a helyzet a válogatottal? Ott motoszkál már a fejében a világbajnoki szereplés, az olimpiai kvóta megszerzésének a gondolata?
– Még egyáltalán nem. Az még egy kicsit odébb van. Már ha egyáltalán ott leszek a csapatban.
– Ez kérdés?
– Hogyne lenne az?! Ha nem leszek olyan formában, hogy válogatott szinten tudjak játszani, ha nem tudok a csapat segítségére lenni, akkor biztosan nem veszek részt a világbajnokságon. Németh András nagyon jól tudja, hogy milyen Görbicz Anitára van szüksége, és én sem fogom erőltetni a játékot, ha nem vagyok még azon a szinten, amit elvárok magamtól. De reményeim szerint elegendő időm lesz a felkészülésre, bízom benne, hogy jönni fog az a vágyott jó forma.
