– A szerencse mellett nyilván más összetevői is vannak annak, hogy ez a sportág Magyarországon felfelé ívelő pályát él meg.
– Évek óta tart az építkezés nálunk, amely mellé az elmúlt időszakban megfelelő háttér is társult. Keményen dolgozunk, van lehetőségünk edzőtáborokba utazni, jut gyúró és szervizember is mellénk, és ma már az sem jelent gondot, hogy mind a hat világkupaversenyen ott lehessünk. Korábban a szezonrajtnál az is kérdéses volt, hogy mely versenyeken állunk rajthoz. Most pedig csak rövid időre tértünk haza, mert december elején Nagojában, azt követően pedig Sanghajban szerepelünk.
– Ezt a profizmust és előrelépést nyilván a nemzetközi riválisaik is érzékelik.
– Igen, az elmúlt szezonban például a hollandok szerettek volna velünk egy hónapig közösen készülni. Végül nem jött össze a tábor, de nem is bánjuk annyira, hiszen valóban minőségi munkát tudunk végezni mi magunk is.
– Hogy néz ki egy napjuk?
– Már reggel hétkor a csarnokban vagyunk, szárazedzésen veszünk részt nyolcig, aztán nyolctól tízig jeges tréningen, utána egy óra levezetés következik. Délelőtt tizenegy és három között a pihenésen van a hangsúly, hiszen délután vár ránk egy újabb menet. Egyedül vasárnap nem tréningezünk, az a mi pihenőnapunk.
– Ön idén Moszkvában megszerezte a magyarok első egyéni világbajnoki érmét. Változtatott ez valamit a hozzáállásán?
– Korábban előfordult, hogy azt éreztem: csak testben vagyok ott a pályán. A gondolataim elkalandoztak, nem tettem úgy oda magam, ahogyan kellett volna. Ebben sokat fejlődtem. Időpocsékolásnak érezném, ha nem koncentrálnék teljesen a feladataimra. A világbajnoki ezüst nagyon ösztönző volt, ahogyan most a világkupa-második helyem is. Egyébként rendkívül szerencsésnek érzem magam, hiszen négy hónapja az öcsém és az én felkészülésemet is egy menedzser segíti. Valójában semmivel sem kell foglalkoznunk, csakis azzal, hogy a legjobbunkat nyújtsuk az edzéseken és a versenyeken. Minden támogatást megkapunk, hozzájutunk a legjobb felszerelésekhez is, amelyeket korábban saját pénzből teremtettünk elő.
– Vagyis elérkezett az áttörés időszaka.
– Bízom benne, hogy ez még csak a kezdet, a nagy dolgok még előttünk állnak. Most már rendre olyan eredményeket érünk el, amelyek alapján kijelenthető, a világ legjobbjai között van a magyar csapat. Az elmúlt három olimpián sikerült pontokat szerezni, Phjongcshangban talán már az érem is elérhető közelségbe kerül.
