– Villámlátogatást tett Dél-Koreában, és ezüstéremmel térhetett haza
– A többi magyar dzsúdóssal ellentétben én csak erre a Grand Prix-ra utaztam ki, és rögtön a verseny után indultam is haza Magyarországra. Bíztam benne, hogy így sikerül ez a verseny. Ha nem lettem volna dobogós, akkor én is mentem volna tovább Tokióba, a következő felvonásra.
– Akkor jól kalkulált.
– Szerintem jól. Az ellenfeleim közül többen is fásultan érkeztek Dél-Koreába a kínai Grand Prix-versenyről, nekem pedig az adott nagy motivációt, hogy ha sikerül dobogóra állnom, akkor utazhatok is vissza. Boldog vagyok, mert a korábbi sérüléseim ellenére sikerült jól zárnom ezt az esztendőt, és nekem még jövőre is van javítási lehetőségem, jövő májusig még előre léphetek a rangsorban.
– Októberben még sérülés hátráltatta a felkészülését, aztán Abu-Dzabiban, az első versenyén az ötödik helyet szerezte meg. A dél-koreai ezüst mit mutatott meg az ön számára?
– Hogy fejben sikerült fejlődnöm. Korábban koncentrációs gondjaim voltak, hiszen a sérülésem miatt két fontos edzőtábort is le kellett mondanom, így kimaradtak olyan minőségű edzőmérkőzések, amelyek ezeken a viadalokon a hasznomra lettek volna. Korábban, ha nem ipponnal nyertem, akkor mindig valami taktikai hibába belefutottam, de most visszatértek a régi érzések, és ennek nagyon örülök.
– A többiekre a december eleji tokiói viadal vár, önnek mi következik most a felkészülésében?
– Mivel idén már nincs versenyem, így a decemberben az alapozás mellett több idő jut a technikai dolgok gyakorlására, videózásra és konkrét ellenfelek elleni felkészülésre. A jövő szempontjából fontos lesz ez az időszak.
