Egy család számára mindig a karácsony a legszebb ünnep, amely a szeretetről, a másik tiszteletéről is szól. Ezalatt a három nap alatt mindenki arra törekszik, hogy a lehető legtöbbet együtt legyen szeretteivel. Ilyenkor az idő és a tér szinte eggyé válik, kizárólag az számít, hogy lássuk a másik boldog mosolyát. Ungvári Miklós számára tán még ennél is többet jelent a karácsony.
– Ilyenkor mindig együtt a család, a szülői házban édesanyámmal töltjük az ünnepeket. Szenteste több mint húszan álljuk majd körül a feldíszített karácsonyfát, ugyanis a tíz testvéren kívül azok párjai és gyermekei is ott lesznek gyertyagyújtáskor – árulta el a 35 éves sportoló.
A méltán népszerű Ungi négy lánytestvére után született mint legidősebb fiú, akit aztán öt öccse követett. Mindig is kötődtek egymáshoz a testvérek, és vesse őket bárhova a sors év közben, karácsonykor valamennyien a ceglédi házban várják a kis Jézus eljövetelét. A fenyőt is együtt szerzik be, bár ez elsősorban a fiúk dolga.
– Mindig hatalmas fát veszünk, és már 23-án este beállítjuk a szobába. Olyan szóba sem jöhet, ami nem ér a plafonig, de volt olyan év, amikor a plafont újra kellett festeni az ünnepek után, mert nem volt szívünk levágni a tetejét. Díszíteni mindig 24-én reggeltől kezdjük el. Nincs külön felelőse ennek, kitesszük a díszeket, a szaloncukrot, a mézeskalácsot, és aki arra jár, és van egy kis ideje, az elkezdi felrakni őket a fára. Bizony, van úgy, hogy egyszerre tízen álljuk körbe az egyre szebb karácsonyfát. Az ajándékok majd az ünnepi vacsora előtt kerülnek a helyükre – mondta Miklós.
Amíg az édesanya, Erzsi néni főz, irányít, szervez – hiszen a finomságok elkészítését nem engedné át semmi pénzért másnak –, addig a többiek vagy még rohangálnak a városban, vagy egymással beszélgetve vigyáznak a kicsikre.
– Édesanyám mindig a kedvenceinket készíti el, ráadásul ő főz a legjobban a világon. Többféle leves, főétel, köret és sütemény kerül ki a keze alól. Ilyenkor sem én, sem pedig Attila öcsém nem figyel oda arra, mennyit ehet, megpróbálunk minél többet magunkba tömni a fenséges falatokból. Mi ketten egyébként csak ekkor tehetjük mindezt meg, hiszen 24-én a fadíszítés után még edzünk, és már a 27-ei reggel is a tatamin talál minket. Nagy álmom, hogy Attilával együtt vehessek részt a riói olimpián, neki még nagyot kell mindezért harcolnia. De én képesnek tartom erre Ha kettőnk riói szereplését kapnám ajándékba a karácsonyfa alá, nagyon boldog lennék – folytatta a 73 kilós dzsúdós.
Miki egyik nővére, Enikő Angliában él, de ő is hazajön az ünnepekre. Általában meglepetés a megérkezése, hiszen vagy 23-án, vagy éppen a nagy készülődés kellős közepén toppan be. Persze ettől még ő is tudja, ki mit szeretne karácsonyra, hiszen év közben odafigyelnek arra, kinek mi a vágya.
– Amikor már nincs ötletünk, édesanyánkhoz bátran fordulhatunk, ő mindig remek tippeket ad. Általában összebeszélünk egymással, és ha valakinek nagyobb ajándékot veszünk, akkor többen összeállunk, de mindig elosztjuk egymás között, hogy melyik testvérem kinek szerzi be az ajándékát. Egyikünk sem hagyja az utolsó pillanatra, én is folyamatosan vásárolom, amivel meg akarom lepni őket. Persze nemcsak a fa alá kell ajándékról gondoskodnunk, hiszen van Éva is a családban, ráadásul édesanyánknak éppen karácsony második napján, december 26-án van a születésnapja. Ő mindig azt mondogatja, neki mi vagyunk a legnagyobb ajándék – osztotta meg velünk Miklós az Ungvári család ajándékvásárlási praktikáit.
Délután már együtt az egész család, és az idő haladtával az ünnepi vacsora is elkészül. Mivel ennyien nem férnek el egy asztalnál, svédasztalos módszerrel terítenek. Ám a finomabbnál finomabb falatok elfogyasztása előtt jön a gyertyagyújtás, amikor a család apraja és nagyja ott áll a fa körül.
– A szenteste legszebb pillanatai ezek, a szeretet érzése belengi az egész házat. A karácsonyi ének után eljön a kicsik által legjobban várt pillanat, amikor is kibonthatja mindenki az ajándékát. Természetesen arra vigyázunk, hogy a gyerekek a saját csomagjukat ragadják el a fa alól, bizony nagyon oda kell rájuk figyelni. Nagyon jó érzés látni a mosolygós, örömtől ragyogó, izgatott arcokat, ahogy a csomagolópapírok eltüntetését követően kitárul mindenki számára, hogy mit is kapott – avatott be minket a legszentebb pillanatok titkába az olimpiai ezüstérmes dzsúdós.
Az ajándékok kibontását követően jön a vacsora, miközben jókat és főleg sokat esznek, nagyokat beszélgetnek egymással. Amikor már a süteményes tálak is kezdenek kiürülni, hatalmas össznépi játék veszi kezdetét.
– Innentől kezdve a ház minden pontját kihasználjuk, beszélgetünk, nevetünk, játszunk hajnalig. Hatalmas a zsivaj ilyenkor, hiszen gyakran előfordul, hogy szinte mindenki egyszerre akarja megosztani a többiekkel az örömét, mondanivalóját. Amikor lassan mindenki aludni tér, elcsendesedik a ház – ecsetelte a boldog órák történését a ceglédi fiatalember.
A család aztán karácsony mindkét napján a szülői házban marad, igaz, ekkor már ki-kimozdulnak otthonról. Ha az idő engedi, akkor az idősebbek korcsolyázni viszik a kicsiket, vagy éppen ellátogatnak más rokonaikhoz is. Ám utána visszatér mindenki a meleg családi fészekbe.
– Számomra is az a legnagyobb ajándék karácsonykor, hogy így együtt lehetünk. Jó látni, milyen szeretet uralkodik a családban, ahol mindenki egyformán fontos a másiknak. Természetesen 26-án édesanyánk kerül a középpontba, hiszen a születésnapja van. Ekkor nem engedünk neki semmit csinálni, mindent megadunk neki, mert neki ekkor csak az a dolga, hogy ünnepelt legyen – tette hozzá Miklós.
Így telik egy kis ceglédi házban a család, a bensőséges öröm, a barátság, az egyszerűség és a szeretet ünnepe.
