Oroszországtól utoljára a 2002-es világkupadöntőben kaptunk ki fontos meccsen, épp itt, Belgrádban. Vereséggel most még a legelvakultabb tippmixkirályok sem kalkuláltak, a nyilatkozatok pedig leginkább arról szóltak, hogy minél több találattal nyerjünk, hiszen a gólkülönbség dönt majd a csoportelsőségért zajló versenyfutásban Görögország ellen.
Ehhez képest Kholod és Magomajev akkora gólokkal nyitott, mint amekkorákat a sydney-i olimpiai döntőben Vári Attila vagy éppen Benedek Tibor helyezett el az orosz kapuban. Alig győztük dörzsölgetni a szemünket, ugyanis ellenfelünk nem állt le a második negyedben sem, 2-5-nél pedig néhányan már biztosan elkezdtek készülni lélekben a szerbek elleni negyeddöntőre. Rosszul tették.
A szünetig visszakapaszkodtunk egy gólra (4-5), a harmadik negyedben pedig úgy játszottunk, ahogy azt a magyar válogatottól elvárja szurkoló, elnök, szövetségi kapitány. Benedek vagy széket rugdosott, vagy nyugtatott a félidőben – utóbb kiderült, hogy nem emelte fel a szavát –, de egy újjászületett csapatot küldött a vízbe a fordulást követően. Egyre-másra kényszerítettük bele az oroszokat olyan lövőfolyosókba, melynek végén Nagy Viktor terpeszkedett, és szedte le sorra a lövéseket.
Védekezésünk feljavulásával egyidejűleg elöl is megindult a szekér. Két perc alatt fordítottunk, Erdélyi utolsó másodperces találatával pedig kétgólos előnnyel (7-5) fordulhattunk az utolsó negyedre. A fő szekérhúzó Vámoshoz és Bátorihoz Varga Dénes is csatlakozott. Dumi középről, szélről, és egy rá jellemző cselsorozat végén centerből is mattolta Antonovot. Ekkorra teljesen elkészült az erejével a szbornaja, Nagy Viktor számára csaknem edzéssé silányult a meccs. Mondjuk a 70 százalék körüli védési hatékonyság szimpla tréningen is kalapemelést ér.
A vége sima 12-6 lett, és aki nem látta a meccset, legfeljebb legyint az eredményre. Pedig ezt az orosz csapatot nem tanácsos lefitymálni, reményeink szerint a görögökre is ráhozzák a szívbajt péntek este.
Ebben bízik az öt gólt szerző Bátori Bence is, aki az M4 riporterének adott rövid interjút a medence szélén.
Nagyon elfáradtam. Finoman szólva nem indult jól a meccs, de aztán felépítettük a védekezést. A kezdéssel mi leptük meg magunkat, semmiképpen sem az oroszok minket. Aztán felgyorsultunk mindenben. A végeredménnyel elégedett vagyok. Remélem, az oroszok a görögök dolgát is legalább ennyire megnehezítik.
Decker Ádám ezúttal inkább termetével emelkedett ki a társak közül, de azért ő is hozzátette a győzelemhez a magáét. A sziklaszilárd bekk elárulta a sporttévének, Benedek mit lépett a szünetben.
Nem ez volt a terv, nagyon rosszul kezdtünk, ennek mentális oka volt, nem fizikális. Kapkodtunk, ólmosan mozogtunk, így át tudták lőni a zónánkat. Tibi megnyugtatott minket a szünetben, aztán másfél negyeden át nem kaptunk gólt. Hiszünk abban, amit elterveztünk, ezért tudtunk tudatos játékkal fordítani, ezzel a játékkal pedig bárkit meg tudunk verni. Azt hiszem, most nagyon elfáradtak az oroszok. A törökök ellen ne számolgassunk, nyerjünk!
A szövetségi kapitány előzetesen elégedett lett volna a hat beszedett góllal, de nem így. Benedek Tibor úgy véli, az, hogy első vagy második helyen jutunk-e tovább, nagyban az oroszok hozzáállásán is múlik majd.
Minden kapott gól egy újabb nagy súly volt a hátunkon, de a harmadik negyedben végre elkezdtünk úgy játszani, ahogy a görög meccset abbahagytuk. A hat kapott gólt aláírtam volna, de nem így, viszont nem tudom, mennyit ér ez a hat gól. Nem leptek meg minket az oroszok, mi voltunk lassúak. A törökök ellen nem fér bele egy ilyen kezdés, egy ilyen rövidzárlat, mint most. Az oroszokon is sok múlik, kérdés, elhiszik-e magukról, hogy tudnak nyerni a görögök ellen.
Pénteken reggel, 9.30-kor Törökország ellen játsszuk utolsó csoportmérkőzésünket az Európa-bajnokságon. Mindent bele!
Férfivízilabda Európa-bajnokság, Belgrád
D csoport, 2. forduló
Magyarország–Oroszország 12-6 (1-4, 3-1, 3-0, 5-1)
A magyar góldobók: Bátori 5, Vámos, Varga Dénes 3-3, Erdélyi 1
