Kora reggel, Újpest, Madárfészek Ökölvívó Akadémia. A szitáló esőben feltűnt két álmos fiatalember: a WBO világbajnoki címmeccsére készülő Bedák Zsolt és az élete első olimpiai részvételére hajtó Bacskai Balázs. Reggeli mozgásként egy másfél-két órás tréning várt rájuk. A teremben már ott várta őket Erdei Zsolt, aki mindkét bunyós szakmai munkáját felügyeli, irányítja. Az ezúttal a Halassy Olivér Sportközpont csarnokában edző akadémisták közül négyet Madár felrendelt magához, akiknek az volt a feladata, hogy segítsék Bedákék munkáját.
Maga a bemelegítés egyre pergősebb lett, Erdei ha kellett, korholt, ha kellett, akkor dicsért. A két bunyósról már szakadt a víz, amikor jött az ugrálókötelezés. Az embernek az volt az érzése, hogy Bedák egy alacsonyabb osztályú ugróköteles versenyt simán megnyerne, hiszen olyan dolgokra volt képes a magnóból szóló dinamikus muzsikára, amit szemmel is alig lehetett követni.
Zsolti, neked jöhet két menetnyi árnyékolás mellényben, míg Bendzsi folytatja a bemelegítést
– harsant Madár utasítása, és a két bokszoló egy szó nélkül hajtotta magát tovább.
A szemükből látszott, ha Erdei azt kérné tőlük, hogy fejjel rohanjanak a falnak, a következő másodpercben már be is csapódnának a kért helyre. Olyan tekintélye van a korábbi amatőr és profi világ-, és Európa-bajnoknak, ami keveseknek adatik meg. Madár – aki saját maga adta fel a kesztyűket tanítványaira, gondosan odafigyelve a legkisebb részletre is – közben elárulta, Bedák azért mozgott szemmel is alig láthatóan lassabban, mert nyolc kiló súlyt rejtett el a mellény különböző zsebeibe.
Én a lábukra is tennék, de mit csináljak, ha ezek a fiúk időnként elfelejtenek teljes felszerelést magukkal hozni – közölte mosolyogva Madár.
Az edzés második szakaszában aztán felerősödött a terhelés. Bacskainak nyolc menet kesztyűzést vezényelt Erdei váltott ellenfelekkel, míg ő maga a másik ringben iskolázott Bedákkal. Utóbbi egyszer csak elkezdett szenvedni.
Mi van veled? Tessék? Már ennyitől besavasodsz? Hagyjál már békén, gyerünk csináld, Donaire sem fog kímélni
– harsant Erdei hangja, amire a kispehelysúlyú klasszis összeszorított fogakkal még a tempót is képes volt növelni.
Persze mindeközben Madár egy pillanatra sem hagyta figyelmen kívül a szomszédos szorítóban küzdő Bacskait. Minden ellenfelét arra biztatta, birkózzanak, fogjanak, nyomják le a 69 kilós Európa-bajnok fejét.
Bendzsi nem szeret az ilyen harcmodor ellen bunyózni. Márpedig ha ki akar jutni Rióba, és ott akár érmet szeretne nyerni, akkor ezt is meg kell tanulnia – indokolt Erdei.
Az edzés végén levezetésként Bacskaival iskolázott még két menetet, miközben Bedák a zsákokat püfölte hatalmas intenzitással. Amikor letelt az idő – a bunyósok arcát látva ennek kifejezetten örültek –, Erdei mindkettőjükkel megbeszélte a nap további teendőit.
Bendzsi a jövő héten Caracasban mutatkozik be a félprofi WSB-ben, úgy érzem, rendesen felkészült rá. Zsolttal még az út elején járunk, hiszen ezekben a hetekben az erőnlét fejlesztésén van a fő hangsúly, majd az április 23-i meccs előtt öt héttel kezdjük meg edzőpartnerekkel a felkészülés második szakaszát – jelentette ki Madár.
Bedák csak bólogatott, de közben azért megtudtuk tőle, a napi két kemény tréning mellett heti három-négy alkalommal egy 8-10 kilométeres „laza” futás is szerepel a programjában.
De ő és Bacskai is pontosan tudja: álmaik csak kemény munkával válthatók valóra.
