Az már a meccs előtt kiderült, a Fradi-tábor, amely ezúttal is zsúfolásig megtöltötte a Syma Csarnok lelátóit – ismét 3500-an zsúfolódtak össze –, hogy a csoport utolsó, sok mindenről döntő rangadóján a győzelembe hajszolja Szucsánszkiékat. És amikor a magyarság összetartozásának himnusza, a Nélküled felhangzott, szem nem maradt szárazon, és több ezer torokból szólt, hogy történjen bármi, míg élünk és meghalunk, mi egy vérből valók vagyunk. Az erdélyi Nagybányáról érkező szurkolók is vigyázzba állva hallgatták: „Mint a leszakított, haldokló virág, mint ötmillió magyar, kit nem hall a nagyvilág ”
Átérezték, miről is szól mindez
Egy biztos, a kinti, Nagybánya elleni nyolcgólos vereséget nehezen emésztették meg a szurkolók, és minimum többgólos sikerben reménykedett minden zöld-fehér drukker.
– Nem ártana tudatosítani bennük, itt Budapesten, sőt, a sportágban is a Fradi az úr – jelentette ki az egyik szurkoló, amire többen hevesen bólogatni kezdtek.
A bemutatásnál szinte megremegtek a falak, amikor Szucsánszki, Zácsik, Szikora vagy Pena neve elhangzott. Noha a nagybányai drukkerek sem maradtak csendben, szinte hallani sem lehetett a hangjukat, hiszen a majd 3300 magyar szurkolása teljesen elnyomta őket. Persze sok mindennek nem is örülhettek, hiszen a vezetés megszerzését követően Szikora elkapta a fonalat a Fradi kapujában, míg elől Zácsik és Pena hibázni sem tudott, így amikor elkezdődött a tizedik perc, a Fradi már kétgólos előnyben volt (5–3).
A közönség egy pillanatra sem csitult, zengett-zúgott a Fradi-ollé, Fradi-ollé, és szükség is volt a biztatásra, hiszen a dán bírók egy kiállítással és egy büntetővel megtörték a hazaiak lendületét. Pena és Zácsik ismét jókor talált be, de az látszott, a szélsőjáték nélkül nehéz lesz csak az átlövők találataival legyőzni az ellenfelet. Főleg úgy, hogy a két játékvezető állandóan úgy érezte, ha elmegy a Fradi négy góllal (9–5), azonnal bele kell nyúlniuk a meccsbe, és kiállítani valakit a keményen, de nem durván védekező zöld-fehérektől.
Jött is pár Romániát becsmérlő rigmus, ami majd szétszakította a csarnok tetejét, illetve a szurkolók dobhártyáját, majd mindezt felváltotta a Ferencváros, Ferencváros hej, hej! csatakiáltás, és tíz perccel a félidő vége előtt Kovacsicz góljával újra négyre nőtt a hazaiak előnye (10–6). Ez volt az első Fradi-gól, amit nem Zácsik vagy Pena lőtt.
Ahhoz, hogy Elek Gábor nyugodtan sétálgasson a kispad előtt – tán egy mosoly is megjelent az arcán, az kellett, hogy Szikora újra lehúzza a rolót, míg elöl továbbra is hibátlanul lőjön a Zácsik–Pena tengely, és a 26. percben már 13–6-ra vezessenek az önmagukat csak kereső nagybányaiak ellen.
– Ezektől kaptunk ki nyolccal? – kérdezte egy csillogó szemű, zöld-fehér sálba burkolt kisfiú az apjától.
Tényleg hihetetlennek tűnt ez a mostani játékot látva.
Ám a dán bírók megint belenyúltak a meccsbe, és a nagybányaiak pillanatokon belül kettős emberelőnyben találták magukat. Ám Szikorát ez sem zavarta, és úgy tűnt, hacsak a játékvezetők a bravúrjai miatt a magyar kapust nem állítják ki, az ellenfél itt nem lő gólt. Zúgott is a mindent bele, és Szucsánszki még emberhátrányból is betalált, így szünetre hétgólos előnnyel mehetett a Fradi (14–7).
A második félidőben is magasan szárnyalva kezdett a zöld sas, Szamoránsky első beállós gólja, majd Szikora immár megszokott bravúrja után a hatodik percre nyolcra nőtt a hazai előny (15–7). Sajnos nagyon megnyugodott a csapat, és a Nagybánya van annyira jó, hogy a kis esélyt is megragadta, így alig kezdődött el a 40. perc, öt gólra jöttek fel a vendégek (15–10). Elek Gábor azonnal időt kért, aminek hamar meglett az eredménye, hiszen Pena belőtte hatodik gólját, ám a vendégeket ez sem zavarta meg, és hosszú idő után először feljöttek mínusz négyre (16–12).
És ha másként nem ment, jöttek a büntetők, amiket Szekerczés biztos kézzel értékesített, jött egy újabb Szikora-bravúr – ki tudja, már hányadik –, majd Schatzl szélről lőtt gólja, és a félidő közepét elhagyva ismét hattal vezetett a Fradi (19–13). A hazai B-közép rendületlenül szurkolt, de ez természetes, hiszen a szívük is zöld-fehér. Meg is hálálta mindezt Pena, aki tíz perccel a vége előtt belőtte a Fradi huszadik, saját maga hetedik gólját. Sajnos újabb hullámvölgy érkezett a hazaiak játékában, és az utolsó öt percre ismét feljöttek a nagybányaiak három találatra (20–17).
Érezte a bajt Elek Gábor, és azonnal időt kért, hogy ráncba szedje csapatát. Szucsánszki pihenőre ment, Pena és Zácsik irányított felváltva, és egy Hornyákra kijátszott figura büntetőt ért, amit Szekerczés „szokás szerint” bevágott. Szikora is úgy érezhette, régen védett egy hatalmasat, és Pineau bombáját tolta léc fölé, majd fogta Jezic ziccerét, így a hajrára megtartotta a háromgólos előnyét a továbbra is erőtlenül támadó Fradi (21–18).
Az utolsó percet megint emberhátrányban játszotta az FTC – Kovacsiczet küldték ki a bírók –, ám Szikorának ekkor már nem lehetett gólt lőni. Maradt a háromgólos vezetés (21–18), így a Fradi a csoportban már biztosan megelőzte a Nagybányát, és ahhoz, hogy megszerezze a második helyet, vasárnap a Fleurynek pontot kell hazai pályán rabolnia a Larviktól.
Méltó befejezése volt a találkozónak, amikor 3300 torokból felharsant a Székely himnusz
Aurelian Rosca, a Nagybánya (Baia Mare) vezetőedzője: „Gratulálok a Ferencvárosnak, hiszen megérdemelten nyerte meg ezt a találkozót. Nagyon más volt ez a meccs, mint a kinti, ahol nyerni tudtunk. Támadásban rengeteget hibáztunk, de inkább úgy kell mondanom, Szikora Melinda teljesítménye volt egészen fantasztikus. Mindkét csapat továbbjutott a negyeddöntőbe, ahol sok sikert kívánok a Fradinak.”
Szűcs Gabriella, a Nagybánya (Baia Mare) román válogatott játékosa: „Nem használtuk ki a lehetőségeinket, és ebben a fantasztikus hangulatban egy jobban játszó csapattól kaptunk ki. A védekezésünk jó volt, de elől egyszerűen nem bírtunk Szikorával.”
Elek Gábor, a Ferencváros vezetőedzője: „Az utolsó percekre elfogytunk támadásban, és ez a sűrű programunknak köszönhető. A szívünk vitt előre, ennek köszönhetjük a győzelmünket, meg persze Szikora Melinda remek teljesítményének, aki kimagaslóan védett végig. Ennyi kapufát még nem lőttünk egy meccsen, de szerencsére a védekezésünk végre összeállt. Ezzel a győzelemmel sikerült elkerülnünk a Podgoricát a negyeddöntőben, ami a célunk volt, hiszen aki egyszer is járt a csarnokukban, az soha többé nem kívánkozik oda vissza ellenfélként. Bízom abban, hogy sikerrel vesszük a negyeddöntőt, és bekerülünk a budapesti Final Fourba.”
Szucsánszki Zita, a Fradi irányítója: „Igazi csapatként játszottunk, ez, illetve Melinda kapusteljesítménye volt a sikerünk alapja a mai meccsen. Akaratban, szívben jobbak voltunk, de az igazi pluszt a remek közönségünk adta meg a számunkra. Most lezárult egy szakasz, és innentől kezdve már az a legfontosabb, hogy bekerüljünk a Final Fourba.”
Kovacsicz Mónika, a Fradi szélsője: „Az egyik legnehezebb meccsünk volt az, mert mindenképpen szerettük volna megnyerni. A védekezésünk ma nagyon jól működött, Melinda hibátlan teljesítményt nyújtott a kapuban.”
Szikora Melinda, a Fradi remeklő kapusa: „A siker kulcsa az volt, hogy a lányok remekül védekeztek, így nekem is könnyebb dolgom volt a kapuban. Nagyon jól ment a csapatnak, bár elől a meccs végére elfáradtunk. Jól ment a védés, örülök neki, hogy én is hozzátehettem a magamét a sikerhez.”
