Ekkor már az sem segített a Zaporizzsja csapatán, hogy emberelőnyben játszhatott, hiszen egyrészt Alilovic „lehúzta a rolót”, míg elöl Nagy László és Momir Ilic is betalált, majd Sabaté mester elkezdte megkeverni a kártyáit. Palmarsson átlövő lett, Chema Rodriguez irányított, Nilsson jött be beállóba, Gulyás lett a jobbátlövő, míg Iváncsik Gergő pedig megérkezett a bal szélre, és egy gyönyörű góllal be is szállt a meccsbe, majd lőtt még egyet a félpályán túlról. A Veszprém egészen fantasztikusan védekezett – az ötös fal előtt Chema Rodriguez zavart –, így a tomboló szurkolóhad azzal a tudattal vonult el a szünetben egy pofa sörre vagy üdítőre, hogy kedvenceik harminc perc alatt mindent eldöntöttek a meccset és a továbbjutást illetően (23–14).
A második félidőben aztán tombolt a lelátó – „Mindenki szurkoljon!” –, és a veszprémiek egyre több variációt próbáltak ki támadásban, mintha csak edzésen lennének. Sabaté mesternek bőven volt ideje cserélgetni a nagy előny mellett a játékosait, akik szinte minden poszton feltalálták magukat, ahova csak az edző vezényelte őket. Beszállt Lékai Máté is, aki emberhátrányban lőtt góljával jelezte, rá is számíthat Sabaté (26–16).
A közönség hangulata a tetőfokra hágott, amikor a vészkapus szerepében Iváncsik Gergő egy hatalmas bravúrral védett az ellenfél ziccerénél. Ekkor úgy tűnt, a szélső ünneplése miatt alaposan kihagyott a Veszprém figyelme, mert zsinórban háromszor is eladták a labdát, amiből az ukránok betaláltak, és váratlanul felzárkóztak (26–19). Sabaté azonnal időt kért, hogy rendezze a sorokat, aminek meg is lett az eredménye, hiszen Ilic kétszer betalált, így nem tudott a Zaporizzsja még közelebb jönni (28–20).
Átvészelte a hullámvölgyet a hazai csapat, persze ilyen csodálatos közönség előtt nem lehetett mást tenni. Ekkor Nilsson vitte a vállán a veszprémieket, ráadásul Alilovic is vonzotta a labdát, így mire letelt a második félidő fele, megint tízzel vezetett a Veszprém (31–21). Ettől kezdve csak az volt a kérdés, hogy az ukránok képesek-e tízen belülre kerülni, hiszen állandóan 9-10 gól volt a két csapat között a különbség. Mindenesetre ezekben a percekben nem a kapusokról szólt a találkozó, szinte minden támadás góllal zárult. Visszatért Palmarsson, és azonnal betalált, így öt perccel a vége előtt, már csak az volt a kérdés, vajon eléri-e a 40 lőtt gólt a Veszprém, amelynek kapuját az utolsó három percben a fiatal Gödör Bence védte.
